Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Hernyák Gábor: A rudabányai érckutatás utolsó 40 esztendeje

2. ábra: A rudabányai vasércbánya cs környékének földtani térképe (Hernyák, 1977). Jelmagyarázat: 1. Hányótér; 2. Pannon agyag, homok, kavics; 3. Miocén durva mészkő, konglomerátum; 4. Eocén lithothamniumos mészkő; 5. Ladin szaruköves mészkő, márga; 6. Anisusi gutensteini dolomit, mészkő; 7. Kampili szürke, lemezes mészkő, agyagpala; 8. Szeizi zöldes és lilás homokkő, agyagpala; 9. Érces összlet; 10. Szelvényirány és annak száma; 11. Hematit, sziderit (szeizi); 12. Feltolódási sík; 13. Vető. A Rudabányai-hegységet szerkezetileg ÉNy-ra határoló Gömör-Tornai Karszt, illetve DNy-ra a szendrői paleozoikum területein a fő tektonikai vonalak csapásiránya megegyezik a rudabányaiakkal, ugyanakkor a harmadidőszaki mozgásaikat rögzítő irányok a Borsodi-medence nyugodtabb paleogén és neogén üledékeiben észlelt vetős elmozdulások irányával azonosak. Meg lehet állapítani, hogy Rudabányán a töréses szerkezeti elemek a leggyakoribbak, míg a gyűrődéses-torlódásos formák alárendeltek.