Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Szabó Imre: Az Upponyi- és Bükk hegységi sugárzóanyag-kutatások története

J arány elemzése szolgál (Vincze et. ai, 1990). A bükki permben a radiogén 206

Pb-nak az Utartalmakkal való korrelációja alsó-kréta izokrón kort (127±40 m. év) ad és alpi ércesedésre utal. Az ércmintákhoz tartozó izokrón kor (75±30 m. év) az U-tartalom fiatalabb (felső-kréta) áthalmozódását jelzi, többszörös áthalmozódás valószínüsíthetőségével. A színgenetikus U-felhalmozódási bázis a bükki permben bizonytalan, a legkorábbi még értelmezhető gyakorisági csúcs a triász időszakban jelentkezik. A bánvölgyfői 1. sz. kutatóárok erősen rádiumos U-anomáliájához tartozó óriási radiogén 206

Pb-többlet alapján feltételezhető egykori U-tartalom a jelenleginél kb. két nagyságrenddel is nagyobb lehetett. A legfiatalabb U-migrációs folyamatokra a Ra/U-arány (Ra-U egyensúly) változásaiból következtethetünk. A bükki permben a 234

U-hiány fiatal urán vesztést jelez. Az izotóparány a primer ércesedések szóródási udvarának oxidációs-kilúgzási övére jellemző. A külszíni urándús ércmintákban jelenleg is nyomon követhető némi kilúgzás, a mélyfúrások ércindikációiban lévő Ra/U arány közel egyensúlyt jelez. A bánvölgyfői 1. sz. kutatóárokban feltárt elsődleges U-dús ércnek minősített uránanomália és kismélységbeli folytatásának uránvesztése a jelenkorban is zajlik. f) Ercgenetikai következtetések A külszínen feltárt és mélyfúrásokkal harántolt, morfológiailag „sztratiform" uránérc indikációk és anomáliák a kutatásokkal nem érintett hidrotermális és epigén szóródási udvarai lehetnek. Az elsődleges ércesedés teleptípusának és telepmorfológiájának megjelöléséhez nincs kellő adat. Térbelileg elkülönülten az U-ércesedések egy része szulfidszegény lehetett, a másik része polimetallikus, a harmadik változata uránmentes, uránszegény, polimetallikus szulfidos típusú. Az elsődleges hidrotermás, polimetallikus ércesedésre valló legközelebbi kapcsolatot a Nagyvisnyó, Nv1010 fúrással harántolt ólom-cinkszulfidos metaszomatikus érctest jelzi. Az uránércesedés feltehető elsődleges ércásványai U-(Ti)-oxidok, illetve coffinit lehettek a pirit és molibdenit kíséretével. A elsődleges hidrotermás ércesedés forrásaként ismeretlen korú (perm is lehet?) savanyú-intermedier magmatizmust és annak az alpi tektonikához kapcsolódó szubvulkáni-vulkáni aktivizálódását jelölhetjük meg. Összességükben a magmatogén folyamatsor erőteljes a mezozoikumba átnyúló differenciáltságára utalnak. Az ólomizotóp koradatok alapján olyan alpi ércesedésről lehet szó, amelynél az uránnak az összletbe jutása is epigén lehet. Az uránforrás közös lehet az ismeretlen hidrotermás ércesedésével, annak elsődleges szóródási udvaraként. 6. Az Észak-Magyarországi perm perspektivikus-prognosztikus kutatásai a) Dél-Gömör - Aggteleki-hegység A területen ismert permi képződmény a Perkupái evaporit formáció, ebben bizonytalan vöröstörmelékes formáció lehetőségét bizonytalan szóbeli utalások valószínűsítik (Mészáros M.). A terület permjére vonatkozóan az első prognosztikus értelmű tanulmányt Wéber (1968) készítette, ami az ún. törmelékes főfácies feltételezésével perspektivikus kutatási javaslatot tett néhány mélyfúrás tervezésével. A témát 1974-ig melegen tartotta a tervezett fúrások megalapozására kivitelezett geofizikai ellenállásmérések után a Tornakápolna Tk-2 számú fúrás telepítette, amely a fedőben vékony alsótriász képződmények alatt diabázos összletet tárt föl. A terület további prognosztikus vizsgálatát folytatva a bükki kutatások második felében került sor a Szin-1. számú fúrás 1977-es telepítésével (9. ábra). A fúrás rétegsora az alsó-triász legalsó tagozatának átfúrása után evaporitos perkupái tagozatot, majd diabáz-sorozatot tárt föl, a feltételezett vöröstörmelékes idősebb permi törmelékek feltárása nélkül, amely alatt a Szini márga formáció rétegei és valószínűleg a bódvaszilasi formáció következik. A továbbiakban sor került a bódvaszilasi Kiskavicsos-dombon található vörös homokkő-konglomerátum átfúrására. A Bódvaszilas Bszl-7. számú fúrás (1980) 678 méteres rétegsorában 618 méterig vörös homokkövek, konglomerátumok, vékony evaporit és diabáz közbetelepülések alatt szenes agyagpalák középső-triász mészkőre települnek (10. ábra). A rétegsor minősítése „perm" is lehet, de ugyanakkor magasabb triászképződményekkel is hasonítható. A diabáz összlet kőzettani vizsgálatát Koleszár Zs. végezte, az evaporitok minőségi vizsgálatát az OEAB-nak a csiszolatok vizsgálatát Csillag J.-nak köszönjük. Az ásványtani vizsgálatokat Kovács