Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Szabó Imre: Az Upponyi- és Bükk hegységi sugárzóanyag-kutatások története

vezetése 1974 évre elfogadott további terepi radiológiai vizsgálatokkal, újabb terepi csapat szervezésével ami kiegészült éppen végzett geológus-technikusokkal (Hajmási A. és Sík P.). Még egy szezont kaptunk tehát a jóváhagyott munkafajták és fúrások kivitelezésére, még valamennyire megújult reménységgel. 6. ábra: Felderítőcsoport a Bükkben, 1973. nyarán. Gacsályi Endre geofizikus-technikus, Hegedűs Sarolta geológustechnikus, Vágó Zoltán, Szabó Zsuzsa és Dudás Attila műszeres operátorok. Időközben a kutatási üzem vezetésében személyi változások történtek; az üzemvezető Tirkala F. lett, aki korábban a íl. bányaüzem vezető geofizikusa volt, vezető geológus Majoros Gy. lett. A végéhez közeledett a Sopron környéki, nagy reményekkel indult, üzemszerűen szervezett külterületi kutatás, felszabaduló szakember- és fúrási kapacitással. S ahogy Barabás A. írja visszaemlékezésében (Barabás, 1997), éppen ebben az időszakban nem adták meg egy egész tervidőszakra a kutatási hitelkeretet. Úgy tűnt, hogy a külterületi kutatás, a megelőző modern légi spektrometriai mérés számos, de másodrendű anomáliái ellenére, csökkenő intenzitás újabb periódusát kell megérje. Már korábban (1970-ben) algériai bérkutatás irányában tájékozódott az üzem (bentonit kutatás), ami sugárzóanyag kutatás ajánlatával 1980-ban újból felmerült. Ezekben személyesen részt vettünk, helyszíni viszonyok tanulmányozásával, kutatási programajánlat összeállításával. Ilyen helyzet időről-időre előfordult a hazai sugárzóanyag kutatás története során, ami úgy nyilvánult meg, hogy nagy volt a kutatási szakemberek fluktuációja, sok jól felkészült és nagyon jó tapasztalatokat szerzett szakember távozott a vállalat kutatási részlegétől, konvertálható szakmai ismeretekkel, s lett belőlük később vezető szakember, MAFI-igazgató, főosztályvezető, egyetemi tanár stb. Nagy elszívó erő volt a bányaüzemi munka is; a terepi kutatók egy része Pécsett megtelepedve, igyekezett mihamarabb stabil, jól jövedelmező bányászati állományba kerülni. A permi összlet megismerése a vizsgálatok felderítő fázisában néhány perspektivikusprognosztikus fúrással kezdődött. Az elsőként (1974-ben) telepített nagyvisnyói Nv-1002 sz. fúrás a Mihalovits kf. és a felette lévő új TSz kf. fölött már mindjárt kettős meglepetéssel járt: a felső-perm ún. Mihalovits-tagozat fekete mészköve alatt a Bükkből addig nem ismert, de feltételesen lehetségesnek vélt evaporitos gipsz-anhidrit rétegeket tartalmazó, zöld- agyagköves sorozatot (Ómassai-tagozat) tárt fel, mely a vörös homokkő, az ún. Farkasnyaki tagozat kimaradásával tektonikusán a fekete karbon agyagpalára települt. Ezután helyeztük a nagyvisnyói Nv-1003 sz. fúrást délebbre, amely közvetlenül az evaporitos rétegcsoport alsó rétegeiből indult, s átfúrta a vörös homokkő sorozatot, először