Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Szabó Imre: Az Upponyi- és Bükk hegységi sugárzóanyag-kutatások története

intrúzió alkáli gránitos vagy szienites magma lehetett. A triász felső-anizusi-ladini-karni emeletében előforduló vulkánitok a larámi tektonizmus időszakonként megújuló bázikus-savanyú vulkáni termékei (Csáki, 1973). A bükki triász vulkanizmus képződményeinek általános radiológiai vizsgálata a megelőző eredmények miatt részletező vizsgálat (főleg terepi gamma mérésekkel folytatódott Keresztes L. vezetésével. További vizsgálata abbamaradt néhány kutató létesítmény (árokfeltárás) alkalmazása után. Ezt szolgálta a tájékozódó jellegű, a KFH hitelkeretből finanszírozott Kisgyőr (Kgy) 11. sz. fúrás is a Szentistvánhegyi Formáció harántolásával. További vizsgálatra kerültek a fekete pala (jura?) összlet mangános foszfatitos gumókat tartalmazó feltárásai főleg Répáshuta körzetében és különösen az Eger-Lillafüredi műút bevágásai által feltárt rétegsorokban. Az eredmény földtani kuriózum értékű, radiológiai adatok nélkül. 3. ábra: Csáki Ferenc geológus Bükkszentkereszten 1971-ben, a miskolci fúróvállalat fúrócsapatával. 4. Dél-Bükki riolitos miocén kutatása Az egész dél-bükki riolitos miocén formáció kutatása a légi-spektrometriai mérésekkel kimutatott tóriumos anomáliákon indult. Az anomáliák radiológiai kutatása kisebb feltárásokat, fúrásokat vont maga után (Dóci-anomália). A torlat-szerű ásványokat tartalmazó homokkőben további dúsítással cirkon, biotit és allanit (ortit) volt kimutatható (Vincze, 1997). A dúsítmány ritkaföldfém elemekben feltűnően gazdag volt. A tórium mellett azonban U-dúsulás nem volt kimutatható (Nyári, 1972). 5. A Bükk-hegységi perm törmelékes formáció A permi összlet törmelékes formációjának előzetes prognosztikus vizsgálata (1972-74) után felfedezett ipari értékűnek mutatkozó U-ércesedési nyomok alapján a területen komplex ipari kutatás folyt 1975-80. Ezzel egyidejűleg az észak-magyarországi lehetséges permi területekre vonatkozóan perspektivikus-prognosztikus vizsgálatokat is folytattunk egészen az 1977-8l-es évekig, kisebb volumenben, főleg mélyfúrásokkal a dél-gömöri területen (Szin-1, - Bódvaszilas, Bszl-7) a Darnó-hegyen (Recsk, Rm-136), és a Tokaji-hegység területén (Széphalom, Szh-1; Rudabányácska, Rbcs-1). Az így megismert területek nagyon fontos földtani eredmények mellett a permi uránkutatás szempontjából azonnali perspektívákat nem jelentettek.