Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Molnár József: Az Eger és a Demjén környéki mangánkutatás

„évszakonkénti" intenzitás-változásában, esetleg szabályos időközönként változó tengeráramlásokban kereshetjük, amikor a víz hőmérsékleti- és pH-viszonyai elősegítették vagy lefékezték a mangánionok kiválását. Az elsődleges karbonátos ércek a felszínközeli oxidációját valószínűsíthetően a kőzetpórusok és a repedések mentén beszivárgó nagyobb redoxpotenciálú oldatok segíthették elő. Majzon László foraminifera-meghatározásának eredményét igyekeztünk a rétegsor mangántartalmával egybevetni. A rétegekből meghatározott fajok számának és az üledék mangántartalmának diagramja azt mutatta, hogy a mangántartalmú szintek foraminifera-faunája lényegesen csökkent. A rétegek faj száma következetesen fordított arányban áll a mangántartalommal, sokszor a gyér mikrofauna alapján ismertünk fel olyan mangán-karbonátos réteget, amelyet makroszkópos megjelenése nem árult el. A sok vagy kevés telepet tartalmazó összlet kifejlődésének okát a konszolidált vagy kevésbé konszolidált aljzattal magyarázzuk. A kevésbé konszolidált aljzat gyorsabb süllyedése az üledékösszlet vastagságát és ezen belül a telepek számának kialakulását határozza meg. A hazai telepeket a fémtartalom hirtelen változása jellemzi. E változás nem a hosszú földtani idő megváltozott körülményeivel, hanem ezen belül a gyorsan ható fiziko-kémiai viszonyokkal hozható kapcsolatba. Az elsődleges mangán-karbonátos telepek csak akkor lesznek jelentősek, ha a kétértékű mangán négyvegyértékűvé oxidálva piroluzit, illetve manganomelán alakjában koncentrálódik. Ha az oligocén időszak magyarországi ősföldrajzi viszonyait vizsgáljuk és ezen keresztül esetleg partközeli primer oxidos kifejlődést állapíthatnánk meg, az minden bizonnyal ipari érdeklődésre is számot tarthatna. Jelenleg azonban ilyen adottságok feltételezésére nem rendelkezünk elegendő adattal. A karbonát-tartalom a megvizsgált rétegsoron keresztül szabálytalanul változik, általában az agyagmárgának megfelelő összetétel alatt ingadozik. A mangán-karbonátos-telepeket természetesen a nagyobb karbonát-tartalom jellemzi. A kémiai elemzésekből kitűnik, hogy a karbonát-tartalom 1/21/3-a mangánhoz, illetve vashoz kötött. A mangán-felhalmozódás az üledékképződés menetében általában a homokos és agyagos képződmény határfelületén következett be. Az előidéző tényezőket nem ismerjük és a kutatási mintaanyag eddigi vizsgálataiból sem tudjuk pontosan behatárolni. A kénbaktérium működésével jellemzett, állandóan redukciós jellegű környezetben valószínű, hogy hőmérsékleti és pH-változások segítették elő az elsődleges mangán-karbonátos iszap leülepedését. Az élő szervezetek kihalása vagy gyérülése valószínűleg ezeknek a változásoknak a következménye. A jelentős mennyiségű rothadó szerves anyagnak védőkolloidok képzése következtében a vas-mangán vegyületek szállításában, illetve felhalmozódásában is része lehetett. A mangán-karbonátos telepek színe szürke, alig különböztethető meg a közbetelepült meddő rétegektől. Uralkodóan halványan sávozottak, szerkezetük földes, vízben könnyen szétáznak, jól iszapolhatók, mangántartalmuk ritkán emelkedik 20% fölé. Az oxidos telepek másodlagos kifejlődésűek, színük a sötétbarnától a barnássárgáig változhat. Mangántartalmuk néha a 40%-ot is eléri. A színükből jó közelítéssel a mangántartalom is becsülhető. A sötétebb szín a mangántartalom növekedését jelenti. Szerkezetük ugyancsak földes, a magasabb fémtartalmúak kevésbé szétázók, nehezen iszapolhatók. A kutatás értékelése Az érckutatással feltárt és megismert telepek vizsgálatának jelentős eredménye, hogy a már korábban is ismert oxidos mangántelepek alatt felismertük e területen hazánkban elsőként a karbonátos kifej lődésű mangánérctelepeket és megállapítottuk, hogy ezekből képződtek és képződnek a felszínközeli oxidos érctelepek. Az egri és a demjéni előfordulás genetikailag azonos. Egerben a kézi és a gépi fúrások mellett a vágathajtás (Merengő-táró) szolgált a földtani felépítés és a mangánérc települési és minőségi jellemzőinek vizsgálatára. Demjénben a kutatások kizárólag gépi fúróberendezéssel folytak. A 10 db különféle mélységű fúrás oszlopszelvényét (12. ábra) és öszszefoglaló adatát bemutatjuk (V. táblázat). A fúrások zöme - csekély kivételtől eltekintve - néhány vékony Mn-karbonátos telepet harántolt és minőségük közel azonos az egri telepekével. Mindkét kutatási területen kifejlődött oxidos és karbonátos érc fizikai dúsítása a finom és egyenletes érceloszlás miatt csaknem lehetetlen. További perspektívában az érc elektrolit-mangán előállításához kémiai nyersanyagként jöhetne számításba.