Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Zelenka Tibor és-Szebényi Géza: A Recsk mélyszinti színesfémérc-lelőhely földtani kutatástörténete

Morvái Gusztáv, a KFH új elnökhelyettese - a korábbi OÉÁ-fögeológus - 1965-ben id. Gagyi Pálffy András OÉÁ főmérnökkel egy új módosított kutatási koncepciót dolgozott ki, mely szerint az ún. lahócai törésre merőlegesen a Lahóca-hegy D-i és É-i előterében - a produktív Recsk-6 és Recsk-8 fúrásokhoz kapcsolódva - Parádfürdő és Bodony irányában egy-egy szelvény mentén tervezték a mélyszinti metaszomatikus érceket továbbkutatni. Ennek a koncepciónak az indokát az is megerősítette, hogy Bodony és Parádfürdő között egy relatív geofizikai maximum (gravitációs, szeizmikus) körvonalazódott (Szalay I, 1975). A kutatási tervvel Vidacs Aladár is egyetértett. Ekkor 11 db fúrás helyét jelölték ki két KÉK-NYDNy-i irányú párhuzamos szelvény mentén (lásd az 1. ábra K-14 és K20 jelű szelvények vonalai). A kutatási terv megvalósíthatóságát az tette lehetővé, hogy a szénkutatások első visszaesésével a felszabadult fúrási kapacitást (4 db Zif-1200-as fúróberendezés) átirányították Recsk körzetébe. A kutatásokat ekkor már az OÉÁ új főgeológusa, Cseh Németh József irányította, míg a fúrások elsődleges feldolgozását Török Kálmán geológus, Hanák Tibor és Nemes Árpád geológustechnikusok végezték. Ez a kis létszámú földtani csoport a műszaki ellenőri teendők mellett, nehezen tudta már ellátni a fúrások elsődleges dokumentálását és egyidejűleg a működő lahócai bányászat bányafbldtani feladatait. Az újabb fúrásokban harántolt - addig hazánkban kevéssé ismert — kőzettípusokat (pl. diopszidos szkarnok) az ELTE és a Nehézipari Műszaki Egyetem szakemberei ásványtanilag jól határozták ugyan meg, de kőzettanilag először tévedtek, mert a Recsk darnó-hegyi diabázokkal azonosították azokat. Időközben a területet legjobban ismerő szakember, Vidacs Aladár 1966-ban elhunyt. Az OÉÁ vezetése ekkor még nem ismerte fel, hogy nagyobb létszámú és tapasztalt szakmai erőket kellene a recski kutatások földtani feladatának ellátásához biztosítani. A nagy találat A döntő változás 1967. nyarán következett be, amikor majdnem egy időben az egymástól 2 km-re lévő É-i és D-i szelvényben mélyülő Rm (Recsk mélyszint)-16 és -17 számú fúrások a felső rétegvulkáni sorozat alatt homogén andezitben folytatódtak 1000 m-ig. Török Kálmán jelezte először, hogy viszonylag sok pirit mellett kalkopiritet is lát az andezitekben. Az időközben elrendelt fúrómagelemzések több 10 m vastag, 1% Cu-tartalmú összefüggő rézércesedést bizonyítottak. Először id. Gagyi Pálffy András és Cseh Németh József voltak azok, akik ebben az összletben felismerték az ún. hintett porfíros rézércesedést. Ennek a teleptípusnak ismeretében az OÉÁ szakemberei már akkor, 1967. őszén a Központi Földtani Hivatal, a Nehézipari Minisztérium, majd a kormány elé terjesztett tájékoztatóban jelezték, hogy itt nagy tömegű, legalább 94 millió tonna közepes minőségű, kb. 1% Cu-tartalmú ércesedés feltárására van remény, mintegy 1/2 km

2-es területen. A külszíni kutatások gyorsítása - újabb felfedezések A kutatás meggyorsítására a produktív szelvény fúrások körül az 500 x 500 m-es háló bővítését, majd azok 350 x 350 m-es, 250 x 250 m-es sűrítését határozták el a felső szervek azzal, hogy a felső rétegvulkáni összletben teljes szelvényű fúrási módot alkalmazzanak (1. ábra). Egyidejűleg felvetődött az a javaslat, hogy a produktív fúrások érces harántolásainak térbeli kiterjedését a fúrás alsó szakaszából kiterelt „gyökér" fúrásokkal határozzák meg. A kutatás gyorsítása mellett változatlan maradt a földtani dokumentációs feladatokat végző szakemberek száma. Időközben az OÉÁ Központi Laboratóriumában Csillag János geológus vékonycsiszolatos vizsgálatokkal kimutatta több fúrásban (Rm-15, Rm-31) a szkarnos ásványtársulást és az ahhoz kötődő rézércesedést. 1968. december 18-án az 1969. évi recski kutatások tervegyeztetésén a KFH-nál eltérően értelmezték a MÁFI és az OÉÁ szakemberei a recski mélyszinti ércesedés genetikai típusát. A MÁFI szakértői úgy gondolták, hogy a produktív fúrások egy vulkáni kitörési kürtőt tártak fel egy közel É-D-i zónában, míg az OÉÁ részéről nagyobb tömegű rézporfiros szubvulkáni testet tételeztek fel, melyet az alaphegység karbonátos kőzeteiben kontakt zóna kísér. A kérdés tisztázására egy olyan bizottságot hoztak létre, mely az addigi teljes magfúrási anyagot kőzettanilag és ércföldtani lag átnézte a fúrási