Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)
Szabóné Drubina Magda: Az eplényi mangánérc-bányászat kutatástörténete
1954 őszén a Földtani Intézet munkatársa lettem, ahol az Anyagvizsgáló Laboratóriumban kaptam helyet. A szívemhez nőtt témát itt tovább kutathattam. Az első napok-hetek meglehetős tanácstalanságban teltek, mivel Sikabonyi L. külföldre távozott (végleg), így témavezető nélkül maradtam. Hamarosan az úrkúti bányaszolgálatban kaptam feladatot Sidó M. mellett, az eplényi terület „gondozása" pedig teljesen rám maradt. A kedves kicsiny bánya bejárása és a terület megismerése elég gyorsan ment és jó áttekintést szerezhettem az előfordulás földtani jellegeiről. Végigvizsgálva a nyitva álló vágatokat, fejtéseket, 560 folyóméter vágatszelvényt készítettem el, minták százait begyűjtve és megvizsgál(tat)va. Eplény, az addig elhanyagolt „mostohatestvér" kezdte utolérni - földtani ismertségben - az idősebb és jóval nagyobb „testvérét", az úrkúti bányát. Az 1955. évben el kellett készíteni a készletszámítást és a földtani összefoglaló jelentést. Ezt Úrkúton Sidó M., Eplényben pedig jómagam kaptam feladatul. E munka elég jó képet nyújtott az érces rétegek - akkor feltárt - jellegeiről és a készletszámítás eredménye is még hosszú bányászkodási időt jósolt Eplénynek. A bánya vezetője, Labudek Mátyás főmérnök és Börzsei József aknász az egész időszak alatt mindenben segítették munkámat. Szabó Z. (2000, p. 531.) így jellemzi ezt az időszakot: „A vágatszelvényezés első formáját Eplényben alkalmazták. ... Úrkúton alakult ki az a módszer (Cseh Németh J.), amikor a vágat két oldalát is leszelvényezték". A földtani összefoglaláshoz készített 1955. évi vágatszelvények közül egy a MÁFI Évi Jelentésében publikálásra került (1959). A képződmények jeleit nem mereven, mechanikusan, hanem kissé „fényképszerűén" alkalmaztam (3. ábra). 3. ábra: Eplény Nyugati 5. ereszke szelvénye a VI. és VII. szint között.
