Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Földessy János, Baksa Csaba, Szebényi Géza és Polgár István: A recski Lahóca földtani kutatásának története

A lejtősaknai kutatások során a fúrásokból vett magmintákból és a vágatokban vett résmintákból Cu-elemzés, összevont mintákból Au-Ag-Se-elemzés készült. Az így kialakított adatbázis, és a nagy gondossággal tárolt mintaanyag alapján sikerült később a lejtősaknai ércesedést Au-Ag fémtartalomra újraértékelni. Ez a munka az 1990-ben kezdődő aranyérc-kutatások egyik fontos alapja lett. A minőségi elemzéseket számos ásvány-kőzettani, RTG, DTA, mikroszondás vizsgálat és elemzés egészítette ki. Ez jó alapot adott az érces előfordulás ismétlődő többsíkú tudományos feldolgozásához és gazdasági újraértékeléséhez. Ezt számos, az 1970-es, 80-as években született szakcikk reprezentálja (Baksaefa/., 1970, 1974, 1975, 1979). A mélyszinti ércelőfordulás és a lahócai ércesedés közötti esetleges kapcsolatra utalt a mélyszinti dioritporfír intruzív test ÉK-i szegélyén jelentkező, triász üledékes összlet kőzeteiben kifejlődött sekély mélységű, retrográd hidrotermális-metaszomatikus cinkércesedés, melynek rétegkövető jellegét a mélyszinti kutatások fúrási mintáinak átértékelésével sikerült valószínűsíteni. Erre az ércesedésre is készült egy koncepcionális tanulmány (Földessy & Polgár, 1983), s állami költségvetésből három fúrás lemélyítése igazolta a feltételezett földtani jellegeket (R356-R358). A fúrási és finanszírozási nehézségek miatt a munkák félbeszakadtak, s erről a kutatásról szóló kiértékelés több nyitott kérdést hagyott maga után. A Lahóca és Lejtakna bányaüzemek bezárása, illetve tartós szüneteltetése együtt járt a bányabezárási dokumentáció összeállításával. A dokumentáció összeállítása során egy gazdasági értékelés is született, amely a föld alatt maradó ásványvagyon mennyiségére, minőségére és értékére vonatkozott. Ennek a munkának az összeállítását Baksa Csaba (1980) irányította. Az adatgyűjtés és értékelés ideje egybeesett a nyersanyagárak erős változásaival, többek között az aranyár emelkedésével. Ennek hatására, a bányabezárás alternatívájaként készült egy tanulmány, melyben Földessy János geológus, Szendrey András vegyészmérnök, Polgár István bányamérnök a bánya bezárása helyett az ásványvagyon újraértékelését, és nemesfém ércként való kitermelését javasolták. Bár akkor e „kutatási melléktermék" nem kapott zöld utat, a tanulmány során gyűjtött adatok és tapasztalatok alapozták meg a későbbi nemesfémérc kutatásokra irányuló kezdeményezést. Nemesfémérc-kutatások (1991-1997) Az ágas-bogas szálakon futó történet több irányból egyszerre vezetett oda, hogy a Lahóca újabb földtani átértékelése megszülessen, és a Lahóca rézérc-termeléssel csak kevéssé érintett nemesfémércesedése kapjon hangsúlyt. A főbb közrejátszó okokat az alábbiakban foglalhatjuk össze: - a földtani modellek fejlődése - a mélyszinti ércesedés gazdaságtalanná válása - a nemesfémek piaci felértékelődése - az országban végbemenő gyökeres gazdasági fordulat - a működő tőke áramlása a feltörekvő piacokra. A fenti okok kedvező összejátszása révén 1991-ben Enargit Kft. néven gazdasági társaság alakult a lelőhely hasznosítására. A Lahóca családregényének eddig elkészült utolsó fejezetét ez a társaság írta. A lehetőség felismerése ifj Gagyi-Pálffy András érdeme, aki akkor a RÉV Recski Ércbánya Vállalat igazgatójaként vállalkozott az első lépések megtételére. A kutatások megindítása érdekében gazdasági társaságot hozott létre, ennek alapításában részt vett a RÉV, és egy svéd partner. A svéd partner rövidesen átadta a helyét a Rhodes Mining N. L. nevű ausztrál vállalkozásnak. Ez a társaság kezdetben 50%-os partnerként, később (a kutatás egyedüli finanszírozójaként) többségbe kerülve, majd 1995-től egyedüli tulajdonosként folytatta a kutatásokat. A kutatások szakmai irányítását Földessy János geológus végezte. Az 1970-es években a világon sorra kutatták meg és tárták fel a sekély intrúziókhoz kapcsolt, nagy tömegű hintett rézércesedések számos lelőhelyét. Ebbe a sorba illeszkedett a recski mélyszint felfedezése is. Az 1980-as években ismerték meg a porfíros rézérc-lelőhelyek szárnyain, illetve kupolazónájában kifejlődött epitermális aranyércesedéseket. Az előfordulások jelentős része a fiatal (harmadkori-je-