Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Földessy János, Baksa Csaba, Szebényi Géza és Polgár István: A recski Lahóca földtani kutatásának története

A „Lahócai érces csapás" északi és déli feltételezett lezökkent szárnyának kutatására az érces iparág vezetőinek, valamint a Mátra tapasztalt geológusa, Vidacs Aladár javaslata alapján telepít a Magyar Állami Földtani Intézet egy ÉNy-DK-i irányú, 4 nagymélységü fúrásból álló szelvényt. Az első fúrás 1959-ben kezdődik, s ezzel átlépünk a Lahóca történetének harmadik szakaszába. A mélyszinti ércesedés felismerése, a lahócai érctermelés utolsó szakasza (1959-1979) Az első szelvény fúrásainak lemélyítése több évig tartott. Ennek során a négy fúrás közül háromban Pb-Zn ércesedési harántoltak a triász korú metaszomatizált karbonátos üledékes kőzetekben, a vulkánitok aljzatában. A fúrási program kiterjesztése már az ércbányászati iparághoz tartozó Országos Érc- és Ásványbányák Vállalat irányítása alatt történt. A kiterjesztett program során az Rm-16 és Rm17 fúrásokban ismerték fel a mélyszinti előfordulás súlyponti részét adó porfíros és szkarnos rézércesedést. Az ércesedés a Lahócától mintegy 1 km-re nyugatra, 300-1200 m mélységben helyezkedik el (4. ábra). A Lahóca és a mélyszinti kutatások földtani munkáit kezdetben Nagy István, Török Kálmán majd Zelenka Tibor vezette, később Baksa Csaba, Gasztonyi Éva, Szebényi Géza voltak a kutatás irányító geológusai. Cseh Németh József és Zelenka Tibor a mélyszinti érckutatásban végzett munkájáért a Magyar Tudományos Akadémia Akadémiai Díját kapta. Az általuk „fémjelzett" munkákba bekapcsolódva nyersanyagkutató geológusok új generációi nevelődtek. •)0«t°<*i rrr-1 KtJsS-eocAi .... lciv.-civ.-n tzrv, Ataptmcca Triász p i rrjfat »wi Trite r.fgx Triito r i Triáu «ss/lct mészk*. márga felsô-lcrarcn (iMomil) neulrilis körnek J *«**<*. Kocán FT^l M*"*"** GS>\ Mtcatal f~=H WMwiilutt/ rp>-\ ÍÓMuuii határ f-^-l Ámlakulasi r

t~"l ro binvatógigtk • toJAanisidtwios — J SjuMkfeiI i«-*J Kwrdi =—

1 «omI t • (Riegelt kfizi| £—I (Mp&Mnv «ointtc*kitot) &—I hmárvcala l=» kft/«ck Mnija ntulralis kizack 4. ábra: A recski mélyszinti ércesedés földtani szelvénye. A mélyszinti ércesedés felismerése érdekes módon nem erősítette, hanem gyengítette a Lahóca ércesedésének gyakorlati jelentőségét, s lassította a Lahóca ércesedésére vonatkozó információk további gyűjtését, de a meglévő adatok hasznosítását is. A magyar fúrási technológiában ekkor gyémántkoronát rendszeresen még nem alkalmaztak, a mélyítés kevésbé hatékony keményfém-betétes, illetve sörét koronákkal történt. A mélyszinti ércesedésre áttevődő kutatási hangsúly miatt egy ideig a felszínközeli zónák teljes szelvénnyel, mintavétel nélkül történő átfúrását rendelték el, így az ezen fúrásokkal átharántolt vulkáni összletből ezek a kutatások megbízható, teljes körű információt nem hozhattak. A mélyszinti fúrási program előrehaladott szakaszában 1969-ben került sor az Rm-48 számú fúrás lemélyítésére. Az eredetileg a felső szakaszán teljes szelvényű fúrási módszerrel tervezett lyuk kivitelezése során a felszínközeli szakaszon olyan kemény zónán haladtak keresztül, ahol az előrehaladási