Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Földessy János, Baksa Csaba, Szebényi Géza és Polgár István: A recski Lahóca földtani kutatásának története

Az első lahócai kutatási és kitermelési szakasz kis tőkeerővel indult és dúsérces fészkek termelésére korlátozódott. A lendület 1857 körül fulladt ki, a felhalmozódó veszteségek, s a kimerülni látszó érckészletek miatt. Immár ipari méretűnek és szervezettségűnek nevezhető vállalkozás volt a gr. Károlyi György vezetése alatt 1862-ben alakult Mátrai Bányaegylet, amely kiterjedt bányabeli kutatásokat indított a Lahóca déli részének ismert érctestei környékén. A kezdeti sikeres találatokon felbuzdulva a társulat Pech Antal irányítása alatt komoly ércelőkészítő művet épít, amelyben a nyilas zúzóművekből kikerült ércőrleményt szereléssel dúsítják, és kéneskő előállítására alkalmas kohókemencében fejezik be az ércfeldolgozást. A kellő előzetes kísérletek nélkül kiépített feldolgozómű alkalmatlannak bizonyult a Lahóca ércének feldolgozására, s a berendezéseket 1868-1871 között leszerelik, eladják. Ujabb erőfeszítésként pörkölő- és lúgzómű épül Palmer András műszaki irányításával. Ez a technológia sem váltja be a hozzá fűzött reményeket. A kudarcok és gazdasági problémák miatt távozó szakembereket Stoll Károly váltja fel, aki munkaszervezési és technológiai ésszerűsítések nyomán újra gazdaságossá teszi az érctermelést. Az 1900-as évektől a műszaki vezetést Varga Lajos veszi át. A fellendülés nyomán kerül sor az első külföldi tőkebevonásra, amelynek során létrehozzák 1880ban a Hungarian Copper Company Ltd-et. Ebben a szakaszban fedezik fel az I. tömzs folytatásában az aranyban és rézben egyaránt dús II. tömzsöt. 1883-ban az angol befektetők kilépésével a bánya a Mátrabánya Közbirtokosság, majd az 1900-as évektől a Parádi Bányatársulat tulajdonába kerül. Ekkor kerül sor (szintén bányabeli kutatások révén) a III. tömzs megismerésére. A II. tömzs ismert készletei 1902-re merülnek ki, a bányászat 1907-től szünetel (I. táblázat). 1909 és 1914 között a Parádi Bányatársulat műveli időszakosan a lelőhelyeket. 1916-ban Weisz Lajos vásárolja meg a bányát, amelyre 1917-ben a Dobsinai Rézművek opciót szerez, melytől az I. világháború végi zavaros állapotok hatására 1919-ben visszalép. 1923-ban a Schmidt testvérek vásárolják meg a bányát, 1925-ben felfedezik a kékpalához kapcsolódó aranyban gazdag pirites érctesteket, 1925-ben megkezdik a korszerű flotáló üzem beruházását. 1926 végén a kincstár megvásárolja a bányát. I. táblázat: A Lahóca érctermelése 1885 és 1906 között (Pollner, 1946). Ev Au kg kg Cu tonna 1885 45 54 1886 55 49 1887 48 49 1888 47 53 1889 7 46 57 1890 7 46 57 1891 7 55 51 1892 6 48 47 1893 7 50 41 1894 5 44 37 1895 6 49 42 1896 7 55 42 1897 6 47 42 1898 6 58 49 1899 4 42 36 1900 5 45 35 1901 4 33 31 1902 3 24 28 1903 2 14 10 1904 0 0 9 1905 140 tonna válogatott dúsérc 1906 40 tonna válogatott dúsérc