Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Szabóné Drubina Magda: Az eplényi mangánérc-bányászat kutatástörténete

Vadász Elemér 1935-ben szintén csatlakozik e véleményhez, mely annyira általánossá vált, hogy amikor a felső-liász eredeti fedőrétegeket feltárták a mangántelep felett, csak áttolódás feltételezésével tudta megmagyarázni Földvári A. (1940) a kréta időszakinak vélt érc felett jura, tehát idősebb rétegek megjelenését. A bányászkodás során az érctelepet követve, 1939 és 1949 között javarészt leművelték az ún. „déli-bányamező" ércvagyonát (1. ábra) és ismét szükségessé vált újabb ércterületek feltárása. (§) Sektor © Bányoirodo ® Gíajroktc~ Q) Üzemvezetői iroúa @ Kompresszorhoz (D Aknagéphóz © Transzformátorház © Aknaépület @S:ivattyühó: © Lakotosmúhely © Tervezett éranasómú d) Kovácsműhely ®Tcrvezett oeritő © Acsműheiy © Vvlt vizgyújtétó ® ölföz5 " fùrd

° ®ÈTkêtzietezc 1. ábra: Az eplényi mangánércbánya helyszínrajza (részlet, Pantó E., 1966). A háború után indult meg - nagy lendülettel - a kutatófúrások telepítése. Ennek tervezésével és irányításával ifj. Noszky Jenőt bízták meg. Az elkészült tíz mélyfúrás bebizonyította, hogy az ércösszlet a jura rétegsorba illeszkedik, a középső-liász-felső-liász összlet tagja és egyidejű tengeri kiválásként képződött. Az 1951 végén megtartott Akadémiai ülésszakon a három év alatt összegyűlt adatokat kiértékelő előadások sorozata hangzott el. Vadász E. a mangánérc képződéséről, ifj. Noszky J. a rétegtani helyzetről és a kutatás kilátásairól, Koch S. és Grasselly Gy. az ércásványokról értekezett. A kréta mocsárérc származtatás végképp átadta helyét az új genetikai modellnek. Nem váratott magára sokáig az eplényi „kanavász" és az úrkúti „dobostorta" rétegeknek, illetőleg a „zöldagyag"-nak karbonátos kötésű mangánércként való azonosítása sem. A szovjet irodalomból ismert üledékes mangán-karbonátos telepek példáján Sikabonyi L. és ifj. Noszky J. az 1952-53. években a korábban agyagnak tekintett rétegekről megállapították, hogy azok MnC0

3-tartalmú primer ércképződmények és mindkét mangánbánya területén megtalálhatók, szürke, fekete finomsávos agyagmárga kíséretében. A további kutatásoknak nagy lendületet és új irányt is adó felismerés az új érctípus behatóbb megismerését kívánta meg. A Földtani Intézet laboratóriumaiban végzett anyagvizsgálatok során tisztázódott az érc kémiai összetétele, jelentős Mn-tartalma, de az ásványos felépítést nem lehetett ebből meghatározni. Részletes mikroszkópos kőzettani vizsgálatára volt szükség. Jómagam 1954-ben - vég-