Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Kun Béla: A nyugat-mátrai érckutatások

pillérében van - szükségessé tette a termelés megindítása előtt külszíni alappontháló elhelyezését és annak rendszeres megfigyelését. A méréseket a termelés befejezése után is végzik és mozgást - a pulzáláson kívül - nem észlelnek. A bányamérő-csoport végezte a hígulási mutatóhoz szükséges méréseket. A fejtések havi előrehaladását és a fejtménytelér-vastagság változásokat mérte. A Károly akna átépítése és a + 100-as szintre hajtott ereszke esetében lézeres irányítást alkalmaztunk. 2. Földtani jellegű feladatok ellátására, irányítására még 1952-ben önálló földtani szolgálatot létesítettünk Siklóssy Sándor geológus felvételével, megbízásával. Feladatai a telérbányászat sajátságaihoz igazodóan, a szokványos földtani jellegű munkák mellett a következőkkel egészültek ki: 2.1. Mintavételezés: A telérbányászatban, ahol a fémhordozó rész színre erősen elüt a meddő résztől, a lerobbantott ércből kivett darabok nem voltak a telérre jellemzőek. Erdélyben és máshol is, a vágat homlokából vagy főtéjéből vett résminta volt megbízhatóbb. Kísérletet végeztünk a rés méretére és a minta gyakoriságára vonatkozóan, megállapítva, hogy a 3 m-enként a főiéből vagy a feltörés oldalából vett 6 cm-es széles és 3 cm mély résminta eléggé megbízható. Fontos volt, hogy a nehezebben jöveszthető kvarcos mellékkőzetből is kivéssék a megfelelő szelvényt, ezért egy idő után a mintavételezők ellenőrzését geológustechnikusra kellett bízni. Ahol a telér szélesebb volt, mint a vágat (főleg a Károly-telér mélyebb szintjein), a 6 m-enként kihajtott oldalharántok mintái egészítették ki az ismereteket. Mintavétel volt a fejtést kezdő gyám vágatokon, a fejtés befejezésekor és fejtés közben is, de utóbbi csak 5 m-enként. Ellenőrző szám volt, hogy 1 m hosszú minta tömege kb. 5 kg kellett legyen. A mintavételezés hibái voltak: • omlékony telérszakaszokon beszakadt kőzet; • beácsolt szakaszon mintahiány; • a 3 m-es réstávolság be nem tartása. 2.2. Telérvastagság mérést a mintavételezéssel egyidejűleg végezték, a minta hosszának megadásával. 2.3. Mintatérkép-készítés: A mérési pontoktól számozott 3 m-enkénti mintahelyeket 1:500 léptékű térképen a telérvastagság, Pb-, Zn-, Cu- és összevontan az Au- és Ag-tartalom adatainak feljegyzésével. 2.4. Vágatszelvényezés a kutató (v. csapás-) vágatok előrehaladásával, a fémtartalmú részek feltüntetésével, a telérdőlés, mellékkőzet bejelölésével. 2.5. Erckészletszámítás-nyilvántartás: Földtani készlet alapját az 50 x 50-es (két szint és az osztó feltörések) feltárt tömbök és azok különféle előírások alapján készített minden irányban történő extrapolálási lehetősége biztosította. A műrevaló készletet a Központi Földtani Hivatal által előírt és a fémtartalomhoz kötött utasítás szerint kellett a földtani készletből levezetni. Az előírásoknak a nemzetközi szinten mérhető műrevalósági feltételekhez (amelyek „gazdasági" kategóriába tartoztak) nem volt kapcsolatuk. Kitermelhető készletet csak a legutóbbi időben kellett számolni, de az előírások a Magyarországon egyébként egyedüli helyi lehetőségeket nem vették figyelembe. (Mi sem tekintettük figyelemre méltónak! Azt termeltük, ami kellőképpen fel volt tárva.) A II. táblázat tartalmazza azokat a feltárt telérrészeket, melyeket fejtési terv készítésénél nem lehetett figyelembe venni. A III. táblázat azt is mutatja, hogy 1976-ban már a fejtési terv készítésénél és a tényleges művelésnél az egyébként csak tájékoztató jellegű C

2 kategóriájú ércet is figyelembe kellett venni. II. táblázat: Fejtéstervezésből kizárt műrevaló érckészlet. 1. Pillérben lekötött 1.1. Aknapillér 1.2. Vágatpillér 1.3. Egyéb létesítmény pillére 2. Lefejtett fejtés alatti pillér a vágat védelmére