Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Kun Béla: A nyugat-mátrai érckutatások

Érckutatások a 20. században A gyöngyösoroszi ércbányákban a II. világháború előtti idők legjelentősebb munkálatait az 192631. években az Urikány-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Részvénytársaság végeztette. 1926. novemberében Érc kutatási Kirendeltséget létesített, Gyöngyös székhellyel. Ennek vezetésével Glück Zoltánt, a részvénytársaság recski kutatásainál szolgálatot teljesítő bányamérnököt bízta meg. A területen számtalan kisebb-nagyobb kutatótárót és aknácskát találtak. A munkálatokat 1928. januárjáig kézi erővel végezték, amikor 6 db. vízöblítéses fúrókalapácsot helyeztek üzembe, melyekhez részben elektromos, részben benzinmotoros légsűrítőket alkalmaztak. Robbantásra paxitot és gyújtózsinórt használtak. Vájárlétszám 1928-ban 30-35 fő volt. 1928-ban Obendorf Károly bányamérnök is csatlakozott a kutató kirendeltséghez, akivel ezen tanulmány írója Komlón találkozott. Sokat mesélt a kutatással járó, főleg a munkásokkal kapcsolatos problémáiról. Azokat a problémákat mesélte el, amelyekkel 1952-ben mi is szembekerültünk, mert szakképzett vájárokat Recskről és Rudabányáról lehetett kérni és az időszakosan áttelepülteket vonzotta a gyöngyösoroszi bor is. A kutatási terület központjában levő Károly-táró újranyitását az Rt. 1926. december 2-án kezdte meg. Ezt a télért 1928. május végére már 300 m hosszúságban feltárták, részben a Károly-táróból, részben az attól észak felé kb. 340 m-re telepített I. sz. aknából. A Károly-aknát (II. sz. akna) 19281929-ben mélyítették előbb 30, majd miután 35 m csapásvágattal meggyőződtek a telér jó minőségében 60 m mélységig, az altáró szintig. Az I. sz. Péter-Pál teléren a Péter-Pál alsó és felső tárókat nyitották részben újra. Az alsó táró újranyitását nehezítette a táró talpa alatt telepített fejtésrendszer. Csapásirányban É-ra kb. 300 m-re a Péter-Pál felső tárót mintegy 25 m-rel magasabbra telepítették, a táró szájából egy ereszkét mélyítettek. 1928-30-ban mélyítették le a Péter-Pál aknát 95 m mélyre és hajtottak ki 180 m csapás vágatot, ami amint az 1953-ban kiderült - nem a Péter-Pál télért, hanem az Aranypéter télért tárta fel. A Hidegkuti-táró újranyitása után a telérnek e szinten való további feltárását nem látták érdemesnek, de egy kismélységű ereszkével a telér jobb szakaszát harántolták. A Hidegkúti-táróból indított kutatóvágattal tervezték feltárni mélyebb szinten a Szákacsurgói-táróval szintén régebben ismert telért, de annak ércanyaga szegény volt. A Vereskői-tárót a Károly-telér (!) D-i irányú folytatásának felkutatására telepítették. A táró 126 m táján, majd a 130. m-ben ismét télért keresztezett, mely mintegy 2 m vastag volt és annak közepén 1-2 cm széles gyér szfalerites ércpettyes rész fordult elő. A kibúvások alapján a tárónak mintegy 200 Hieben számítottak egy másik telér megütésére. Ezt a vágathosszúságot már nem érték el. A Károly-táró közelében levő bányateleptől É-ra kb. 1200 m-re telepítette az Urikány-Zsilvölgyi Rt. a pelyhesi kutatótárót. A kibúvásokat egy aknával kutatták meg. A távolabbra eső területeken végzett kutatások közül említésre érdemesek: Hasznosi kutatásainak egyike a Keresztes-bérc gerincére nagyjából merőlegesen haladt, másik része a Tóréti-patak völgyében van. Az ún. hasznosi kutatások harmadik tagját Ravaszlyuk néven ismerik a mátrakeresztesiek. Ezek a kutatások nem hoztak követhető teléreket, csak kovásodást, limonitosodást. A bányában foglalkoztatottak létszáma az 1929. év folyamán egyre apadt, átmenetileg az 1930. évben fellendült. Ebben az évben lépett munkába Káldor Árpád bányamérnök. Az 1930. év második felében kezdődött meg annak a nagyfeszültségű távvezetéknek az építése, amely a Salgótarjánból jövő fővezetékhez Pásztónál kapcsolódott. Az 1931. év elején elektromos robbantásra rendezkedtek be. A IV., Péter-Pál- és a II., Károly- vakaknán kívül 1931. március végén összesen 1200 m-nyi volt a kihajtott telérvágat, a kitermelt ércmennyiség 12000 tonna volt. 1931. március 31-én érkezett a budapesti igazgatóság utasítása, mely az üzem beszüntetését és az alkalmazottak elbocsátását rendelte el. Ezután a bányánál egészen az 1944. év végéig már csak 1-2 személyes telepőrség volt. A teljes üzembeszüntetés végső oka a világpiaci színesfémárak katasztrofális zuhanása volt. Az Urikány-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Rt. 1936-ban ajánlatot tett az Iparügyi Minisztériumnak a bánya eladására. Ekkor a bánya feltárt és lehetséges ércvagyonának megállapítására Rozlozsnik Pál kapott megbízatást, aki szerint az összes valószínű készlet fémtartalma 6067 tonna ólomra és 13039 tonna cinkre becsülhető. A 4%-on aluli ólom- és cinktartalmú telérrészek kihagyásával az ösz-