Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)
Wéber Béla: A tórium földtani kutatása Magyarországon
szilikátra, a hibschitre utalnak, amelynek közepén grosszulármag van. A mellékelegyrész vasoxidok és hidroxidok rombusz alakú, hatszögű vagy szabálytalan alakú metszetekben és a biotitban gyakran zárványként, fordulnak elő. A DT-vizsgálat maghemitet mutatott ki. Egyéb ásványkiválásként zeolit, szkapolit, földpátpótló és fekete, opak, szabálytalan földes anyag jelenléte valószínű. Fazekas Via véleménye szerint az ásványtársulás olyan kőzetre utal, amely karbonátkőzetek és alkáli magma érintkezésével jöhetett létre. A Vincze János által (1988) kiértékelt (kőzet-) röntgendiffrakciós felvétel a következő összetételt mutatta: biotit-flogopit (ÍM), augit-diopszid, klorit (klinoklor), montmorillonit (klorit és illit átmenetekkel), apatit, dolomit és kevés kalcit. A kőzet korára vonatkozó K-Ar vizsgálatot Árváné Sós Erzsébet (1988, Atommagkutató Intézet, ATOMKI, Debrecen) végzett. Eredményül 64,1 ± 2,4 millió évet kapott, ami a bezáró triász formációk koránál szintén jóval fiatalabb, felső-kréta-alsó-eocén kort jelent. A biotitit egyik épebb mintájának kémiai elemzése az alábbi adatokat eredményezte (IV. táblázat). IV. táblázat: A Nagykovácsi Biotitit kémiai összetétele tömegszázalékban (Hoffmann László elemzése, 1980, ELTE). Si0 2 39,25 CaO 15,15 Ti0 2 1,74 Na 2 0 0,90 Fe 2 0 3 7,29 K 2 0 1,50 FeO 1,90 P 2 0 3 1,46 A1 2 0 3 6,60 izz. veszt. 14,38 MnO 0,05 C0 2 8,00 MgO 10,20 -H 2 0 0,74 A biotitit kőzetnek a MÉV Laboratóriumában készült egyéb kémiai elemzési eredményei (%): U 0,0002, Th 0,0046, K 3,2, összes TR 0,098, Ce 0,03, Nb 2 0 5 0,0063, P 2 0 5 1,0-0,95-0,9. Színképelemzési adatok (félkvantitatív és csak a pozitív adat) %-ban: Ba 0,05, Be 0,0006, Cr 0,1, Mn 0,1, Ni 0,03, Ti 1,0, V 0,01. A Th (TR) anomáliák mélyföldtani és szerkezeti kapcsolatai (tények és feltételezések) A triász alaphegységi formációkban előforduló és karbonátos kontakthatásokat is mutató Nagykovácsi Biotitit megismerése a Budai-hegység földtanának új vonása. Kétségtelenné teszi mélységi alkáli magmatit és telérkőzetei benyomulásának földtani tényét. A triász karbonátos formációk tömbjében megismert biotitit, ásványai és elemösszetétele alapján a tórium (TR) anomáliák kézzelfogható mélyföldtani, kőzettani kapcsolatát képviseli. Keletkezésének körülményeiben rejlenek azoknak az endogén folyamatoknak a forrásai, amelyek a Th- és TR-anomáliák megjelenését eredményezték a Budaihegységben. Általában ilyen lehet a pegmatitos-hidrotermális utómagmás folyamatsor. Az anomáliák mélyföldtani kapcsolatai körébe tartozhat a budai hévforrások egy része emanációjának minősége, tórium- és rádium-tartalma (I. táblázat). A MÉV kutatócsoportja által, az 1957-1958. években végzett munkákról 1960-ban összeállított zárójelentéshez Németh László (MÉV, Hidrogeológiai Csoport) készített hidrogeológiai szakvéleményt. Ebben felhívta a figyelmet a vizek radioaktivitásara (" Rn + "Rn), egyéb oldott elemtartalmára (F, Ba, Sr, Si0 2 , P0 4 ) és a mélységi vizek gejzírszerű megjelenésének lehetőségére. Ujabban Elek István közölt (1985) újraértékelt 1958. évi adatokat. Az anomáliaterületeken végzett vizsgálatok szerint a légi és földön észlelt, valamint a feltárt radiometriai anomáliák csapásában uralkodó az ÉNy-DK-i irány. Ebbe illik a nagykovácsi anomáliaterületen észlelt légi mágneses anomália fő csapása is. A nagykovácsi és a budaörsi anomáliaterület ilyen irányú egyenes mentén köthető össze (két kisebb, pontszerű, pozitív mágneses anomáliával!). Az egyformán tóriumos hatók, az előfordulások két típusának nagyfokú hasonlósága (3/a és b. ábra) és az anomáliaterületek közötti 8 km távolság a Budai-hegység területének egészét érintő szerkezetföldtani összefüggésre enged következtetni.
