Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Kiss János: Visszaemlékezések a szabadbattyáni, velencei-hegységi, mátrai és mecseki érckutatásokra

képet mutat. A Kővágószőlős telepeiben gyakoribb, Bakonyán valamivel ritkábban találkozhattunk több cm-es vastag monofázisú Cr-csillám fészkekkel-csomókkal, vagy finom pikkelyes hintésekben az ún. „zöldkő" formációban. Ez utóbbinak klorit is lehet a színezője. A mecseki uránérctelep leggyakoribb komponense a „szurokérc", „uránkorom", ezen kívül urán-szilikátok, -foszfátok, -karbonátok és szulfátok egy-egy változata kíséri, s a bánya sötétjében élénken lumineszkálnak. Egyes helyeken a migráló bányavíz is lumineszcens, főleg recens uranil-karbonátok-szulfátok válhatnak ki belőle. (A honi irodalomban a „szurokércet" naszturánnal, az „uránkormot" uranovo csomóval, az uráncsillámot „uranova szmolka" néven említik, ill. helyettesítik).