Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Kiss János: Visszaemlékezések a szabadbattyáni, velencei-hegységi, mátrai és mecseki érckutatásokra

patak szurdokszerüen vájta „riolittufa" anyaga ütésre átható „naftén" illatot áraszt. Ez ihlette két háború között a kutatókat (Telegdi Roth K., Szentes F.), hogy a területet olajkutatás objektumaként kezeljék: Lahóca, Bükkszék olajtermelése már közismert „földtani-tényezőként" állt előttük! A recski reambulációs munkát összefoglaló jelentés készítése követte, amely „új" alapokra helyezte a kutatások irányvonalát (lásd kéziratos jelentés, Archívum). Az eddigi kutatási koncepció a lahócai lakkolit lezökkent két szárnyának kutatását célozta meg, az enargitos ércmező mélyebb szintekre került területeit kívánta nyomon követni! A reambulációs jelentés abból indult, hogy a lakkolitos intruzió a darnó-hegyi mezozoós-paleozoós pelitoidos-meszes képződménysort áttörve kontaktizálta, „pneumatolitos" jelenségek hatására a napjaink szkarnkőzeteit létrehozva a reá jellemző ércesedését is kialakíthatta (lásd = Archívum). Az 1957-58. évek mélyfúrásos kutatásait lényegében a fenti geológiai koncepció körvonalazta, alapozta meg! Sajnálatos, hogy az első sikeres fúrásokat irányító, a terület ércgenetikai problémáit kiválóan ismerő geológusnak - nem szakmai okokból - távoznia kellett. Geológiai tárgyilagossággal kijelenthető, hogy a nagy volumenű kutatásokat végző és irányító fiatal geológusnemzedék sikerekben bővelkedő eredményeket vallhat magáénak. Recsk ércképződésének új perspektíváit körvonalazhatta (Baksa Cs., Csillag J., Csongrádi J., Földessy J., Gasztonyi E., Járányi K., Zelenka T. és mások). Sajnálatos, hogy a lobbizó „pártkatonai vonal" feleslegesen költséges „biztonságos" túlkutatottságot kényszerített az Ércművekre! A területtel foglalkozó irodalom egyes mozzanata nem méltó Recsk örökségéhez. A közép-mátrai (Nagylipót-Nagylápafolyás-Nyírjes-Névtelenbérc-Aranybányafolyás) kutatások közel egy év kihagyása után 1957-ben újraindultak. Felvetődhet a kérdés, milyen „hidrotermális" jelek keltették fel a figyelmet, ösztönözték a kutatókat, hogy Közép-Mátra területére összpontosítsanak? 1/ A Köszörű-patak napjainkban vízzel elárasztott bejáratánál alsó-miocén (burdigalai emelet) homokkő és konglomerátum üregeiben több cm-es idiomorf kvarckristályokat lehetett gyűjteni. 21 A „delta" rétegzettségű homokkő-konglomerátum fölé települt ún. „alsó riolittufa" felső része hematitos-kaolinites mezőiben nem ritka a félig saját alakú, idiomorf kvarcbeágyazás, itt-ott antimonit-tűkkel! 3/ Az „alsó riolittufa" ún. szén telepes rétegsor pelitoid agyagában a Vészes-patak finomszemcsés, 4-5 cm vastag piritereket, fészkeket tár föl. Ez a szén telepes rétegsor vízzáró szerepet tölthetett be a feltörő gázoknak, termálvizeknek. (Ennek a képződménysornak a területén méteres nagyságot meghaladó kovás fatörzsek és egyéb „paleofitológiai" jelenségek követhetők nyomon!) 4/ Nagylipót-Nagylápafő-Nyírjes-Névtelenbérc-Aranybányafolyás területeken számos kovás kibúvás, telérroncs követhető a „felső riolittufa" környezetében. Gyakoriak itt a több cm-es jogarkvarckristályok, 20-30 cm vastag monofázisú bentonit- és kaolinit-kitöltések. A bentonit TEM-képe ritkaságszámba menő hipidiomorf alakzatokat mutat, a kaolinites részlegben szépen determinált kaolinit és illit kristályai ismerhetők fel. 5/ Nagylápafő kvarcos-pirites telérképződményében Czibulka (Recski Labor) „műrevaló" szintű Au-Ag koncentrációkat mutatott ki! 6/ Nagylápafő Rudolf-tanya felé eső szakaszán a teléragyag közel függőleges lefutásában tömör, acélszürke, mineralógiailag továbbvizsgálandó piroluzit-fészkek, gumók jelennek meg! (1. jelentés). II Arany bányafolyás és a Névtelenbérc közötti területrészen került elő a szürke, galambszürke, finomszemcsés kvarcos alapanyagú hidrotermalitban a molibdenitre emlékeztető, cm-es nagyságú tetradimit-lelet (lásd: Annales, Földtani Közlöny). A lelet annyira felkeltette a „szakkörök" figyelmét, hogy Vadász, Pantó, Sztrókay, Tasnádi Kubacska, később Szádeczky-Kardoss külön bejárták és tanulmányozták a terület „érdekességeit". (Egy ilyen alkalommal jelentette be Vadász, hogy a KFH élén Benkő Ferencet Fülöp József váltja fel, akivel a honi geológiában egy új, „politizáltabb" eseménysorkorszak indult.) A Közép-Mátra bányászati kutatása Vidacs A. és a MÁFI irányítása mellett indult számos táró (és a Béke-altáró) nyitásával. A vágatok a mátrai ércesedés leglátványosabb ZnS-PbS kristályait hozták a felszínre, számos új ásványspecieszre hívták fel a figyelmet (paligorszkit, greenockit, gibbsit, hidrocinkit-változatok, massicot?, litargit? stb.), melyek közül egynéhány arra utal, hogy a terület az ércképződést követően tengeri elöntés alá kerülhetett! A Közép-Mátra térképezése „műszeres" módszerrel történt, ebben Hernyák G. geológushallgató és két „napszámos" gimnazista segédkezett. Telephelyünk a nyírjesi erdészház istálló padlása volt (télen a favágók körlete). Hajnalban keltünk, naponta a terepmorfológiától függően 100-150 poligon-pontot