Balogh Béla, Oszóczki Kálmán: Bányászat és pénzverés a Gutin alatt - Nagybánya és környékének bányászata, ércfeldolgozása és pénzverése 1700 előtt (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 12., Miskolc – Rudabánya, 2001)

TÁRSADALMI ÉS SZOCIÁLIS KÉRDÉSEK - Munkáslétszám, munka- és kereseti viszonyok, önsegélyezés

úgy véljük, hogy a megadott 1630-as évben a körzet bányáiban és ércfeldolgozó egységeiben hozzávetőleg 1200-1300 személy volt alkalmazva. Az elemzett fizetési jegyzék alapján megállapítható, hogy a felügyelők és a mesterek, de néhány munkáskategória is a munkában eltöltött napok (sittek) után nyertek fizetést, mások kimondottan teljesítménybért kaptak, de voltak munkahelyek, ahql a kétféle bérezési forma kombinációja alapján fizettek. Ez utóbbi fizetési mód főként a bányafeltárásoknál és kitermeléseknél dolgozó munkások esetében figyelhető meg, ahol a sittek utáni fizetés mellett a kitermelt hasznos ércek mennyisége (par) alapján is külön fizetés járt. A bér nagysága nagyon változó volt. Amíg egy felvigyázó vagy mester heti 200-300 dénárt is megkeresett, a munkások heti átlagbére 80 és 130 dénár között mozgott, de a fiatalok között a csupán 55 dénáros heti bér is előfordult. A fennebb jelzett kombinált fizetési mód alkalmazása következményeként előállt az a cseppet sem szokványos helyzet, hogy míg a szóbanforgó 12 hét alatt a bányasáfárok fizetése összesen 27 és 33 forint között mozgott, addig a bányamunkások közül néhányan 40-43 forintot is megkerestek, sőt a Göncvárban dolgozó Czengery István a bérelszámolásnál 53 forint 86 dénár, ennek Desy György nevű társa pedig 54 forint 23 dénárnyi fizetéssel szerepeljen. Legmagasabb átlagkeresetük a kimondottan pénzveréssel foglalkozó szakembereknek volt, ahol a hetibér átlaga 200 és 300 dénár között mozgott. Nem szabad azonban elfelednünk, hogy a fennebb is jelzett időszakban a munkásoknak csupán egy kisebb hányada volt állandóan foglalkoztatva. Az említett 426 alkalmazott összkeresete 6275 forint és 44 dénár volt, ami azt jelenti, hogy az elemzett három hónap alatt az átlagkereset valamivel több mint 14 forint és 73 dénár volt. Annak érzékeltetésére, hogy ezen a fizetésen mit lehetett vásárolni, íme néhány közszükségleti cikk ára 1630-ból: egy font (hozzávetőleg 0,5 kg) marhahús 3 dénár, egy font szappan 15 dénár, 1 kenyér 20 dénár, 1 font szalonna 10 dénár, egy icce (hozzávetőleg 0,85 1) bor 4 dénár, 1 pár csizma 1 forint 35 dénár volt.(125) Részletekbe menő számítások nélkül is megállapítható, hogy a Nagybánya környéki kincstári bányák, zúzdák, kohók és a pénzverde alkalmazottai, azokban az években és hónapokban, amikor volt munkájuk, kielégítően kerestek. Ennek értékelésénél azt is figyelembe kell venni, hogy keresetük után semminemű adót vagy szolgáltatást nem fizettek. Másrészt tudnunk kell, hogy a munkavállalók az évi négyszeri elszámolási időközben, főként élelmiszerek és különböző közszükségleti cikkek formájában, ha erre szükségük volt, előleget is kaptak. A bányákhoz közel felállított áruraktárakból (kunst) a ténylegesen foglalkoztatottak élelemhez, ruházathoz stb. jutottak. Igaz, ezek a létesítmények főként a városi piacoktól távol lévő bánya és a bányaműveléshez szükséges fakitermelések munkásai részére jelentettek hasznot. A kunston történő vásárlás és a már korábban említett „bányász bárcák" bevezetése azonban főként a városhoz közel eső munkahelyek alkalmazottai számára megkötést is jelentett, mely körzetünkben is nem egyszer tiltakozást is kiváltott a magukat becsapottaknak és megkárosítottaknak a köréből. A tárgyalt időszakból nagyobb arányú megmozdulásról azonban csupán Kapnikbánya körzetéből vannak adataink, ahonnan 1673-ban a bányászok tömegesen Nagybányára szöktek és ezért, a munkahelyüket