Balogh Béla, Oszóczki Kálmán: Bányászat és pénzverés a Gutin alatt - Nagybánya és környékének bányászata, ércfeldolgozása és pénzverése 1700 előtt (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 12., Miskolc – Rudabánya, 2001)
A NAGYBÁNYAI PÉNZVERÉS 1700-IG - A nagybányai pénzverdében készült pénznemekről
korabeli latin és magyar elnevezése még Rivulus Dominarum-Asszonypataka és a 16. század elejéig az is maradt. Az 1470-ig vert aranyforintok előlapján a négy részű címer, míg a hátlapon Szent László király képe látható. 1471-től a hátlap ábrázolása megváltozott és itt ezentúl Mária ölében a kis Jézussal és „Patrona Ungariae" körirat látható. A hátlap ezen ábrázolása a magyar királyok által kibocsátott pénzérmeken az egész középkor folyamán megmarad. Változások ezen belül az alakok megformálásában és a köriratnál használt betűtípusok esetében történt. Erre már Mátyás idejében is van példa. Az 14711481 közötti időszakban Máriát fátyol borítja, míg az 1482-1490 közötti pénzérmeken koronás alakban jelenik meg. Ezen különbség alapján a numizmatikában az előbbi szakaszt „fátyolos madonnának" az utóbbit „koronás madonnának" nevezik. A Mátyás király idejében a nagybányai pénzverdéből kikerült ezüst pénzek is magukon viselik a kor jellegzetességét. Külalakbeli változásukat illetően rögzítenünk kell, hogy az ezüstös veretek esetében a fátyolos madonna típus már 1468-ban megjelenik. Ez az évszám azonban az ezüst veretek értékét illetően is korhatárt jelent. Ettől kezdve, a korábbi időszakra érvényes tudatos pénzrontás megszűnik és mostantól fogva 1 arany forint 100 dénárt, 200 obulust vagy 20 garast ért. Ezt a változást azért is szükséges hangsúlyoznunk, mert az 1458-1467 közötti tíz év alatt Nagybányán is vertek olyan dénárt és obulust, amely a fenti értéknek csupán a felét vagy egyharmadát jelentette.(112) A nagybányai pénzverde Mátyás király halála után is működött. 1508-ból a pénzverési jogot bérlő Thurzó János aranyforintjai ismeretesek. Az itt és ekkor vert érmek hátlapján négy betű jelenik meg: N.B.J.T. Ezek közül az első kettő a város magyar nevének a kezdőbetűi, az utóbbi kettő pedig Johannes Thurzó névre utalnak. 1525-ből nagybányai veretű ezüst pénzeket tart számon a numizmatika, amelyeken „DAVID DE BEREND CAMER. RIVULI DO." felirat és a Berend család címere ismét a verőtő személyére utalnak. Évtizedekkel később a nagybányai pénzverde a formálódó erdélyi fejedelemség egyik jelentős hasonnemü intézményévé vált, ahol 1567-ig, kisebb megszakításoktól eltekintve, a pénzverés állandó tevékenységnek számított. Il.János (János Zsigmond) névleges uralkodása illetve anyja, Izabella régenssége alatt Nagybányán, Kolozsvárt és Nagyszebenben aranyforintot, annak többszörös értékű kettős, ötös és tizes aranyforintokat, ezüstből pedig fél-, másfél- és kéttallérosokat, valamint dénárt és obulust is vertek. Az erdélyi fejedelemség színeiben vert pénzérmék hátlapján a madonnát esetenként a fejedelem előbb stilizált, majd mindinkább élethű képmásának ábrázolása váltja fel. Az 1556-os leltár alapján ismeretes, hogy a nagybányai pénzverdénél egyik műhelyben arany, a másikban pedig az ezüstpénzek verése folyt. Az aranyforint tisztaságát illető egyedüli változás, hogy az osztrák arany mintájára, itt is a 23 1/2 karátos tisztaságra tértek át, egy márkából viszont tovább is változatlanul 69 aranyforintot vertek, míg a márka ezüstből 436 dénár készült. Az erdélyi fejedelemség első éveiből - 1552-ből - ismeretes Szeben város bírájának Haller Péternek egy levele, amit Erdély katonai parancsnokához Castaldóhoz írt, amelyből megtudjuk, hogy Szeben városában ekkor senki sem akadt, aki a pénzveréshez értsen. Végülis Nagybánya városából érkeztek meg a pénzverők, szerszámaikkal együtt, akiknek a segítségével még ez évben több névértékű pénzt
