Balogh Béla, Oszóczki Kálmán: Bányászat és pénzverés a Gutin alatt - Nagybánya és környékének bányászata, ércfeldolgozása és pénzverése 1700 előtt (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 12., Miskolc – Rudabánya, 2001)

NÉGY ÉVSZÁZAD BÁNYÁSZATA - Asszonypataka és környéke Európa Eldorádója? - Az első megtorpanás

NÉGY ÉVSZÁZAD BÁNYÁSZATA Asszonypataka és környéke Európa Eldorádója? A nagybányai bányavidék tulajdonjogilag a 14. század végéig, sót még a következő század első évtizedében is a királyi kincstárhoz tartozott. A művelés alá vett bányákból mindenek előtt aranyat és ezüstöt termeltek. Aranytermelése révén a vidék bányászata a 14. században európai jelentőségűvé vált. A pénzverés kérdéskörével munkánk későbbi részében kívánunk foglalkozni. Nagybánya és vidékének bányászati jelentőségét azonban csak úgy érthetjük meg igazán, ha az európai pénzügyi politika néhány jellemző vonására már mostantól fogva felfigyelünk. A kép egyik összetevője azzal kapcsolatos, hogy Firenze és más itáliai városállamok példájára a 13. század második felében és a 14. század elején Európa szerte az aranyból készült pénzek - forintok, dukátok stb. - verésére tértek át. A pénzforgalom alapját ebben az időben az arany veretek képezik. Európa ekkor aranyszükségletét részben Afrikából, részben pedig a magyar királyság területéről szerezte be. Amikor pedig a megújuló keresztes hadjáratok miatt az afrikai forrás eldugult, Európában óriási aranykereslet állt elő. Ezt a helyzetet igyekeztek Károly Róbert pénzreformjai kihasználni és ezért vált fontossá utódja idején is a szatmári, majd a nagybányai pénzverőkamara körzetéhez tartozó aranybányák sikeres működtetése. A helyi kedvezményekkel támogatott bányavállalkozók és a királyi kincstár összehangolt tevékenysége eredményeként a 14. század második felétől az Avas és Gutin hegység alatti bányák a magyar királyság egyik legfontosabb aranyszállítóivá váltak.(21) A bányászat itteni fellendülésének első csúcsidőszaka következett be. Ez nyilván a polgárok meggazdagodásával is járt. A vidék központjában lévő Nagybánya például így engedhette meg magának, hogy 1347 és 1387 között felépítse a közel 50 m hosszú, kéthajós, gótikus templomát, melyhez hasonló Kassa és az erdélyi szász városok közötti térségben nem létezett.(22) Az első megtorpanás Zsigmond király és környezete nagyot hibázott, amikor 1411-ben Debrecen, Szatmár, Németi stb. mellett Nagybányát és Felsőbányát, az itteni pénzverőkamara jövedelmével együtt korábbi katonai szövetségesének, a szerb Lazarevics Istvánnak adományozta,(23) majd 1426-tól szerződéses alapon Nándorfehérvár, Galambóc és más délvidéki védelmi területekért cserébe Lazarevics kiszemelt udódának, Brankovics Györgynek adta át. Az adomány illetve a csere révén a királyi kincstár a nagybányai pénzverőkamara hasznától eleve elesett. Nagybánya és Felsőbánya vesztesége azonban még hatványozottabb volt: szabad királyi bányavárosból hirtelen magánföldesúri tulajdonba kerültek és ezzel a korábbi fejlődést biztosító polgárjogokat is elvesztették. Gyors és magas bányajövedelem elérése céljából Lazarevics és főként Brankovics emberei valóságos rablógazdálkodást folytattak, a holnapi nappal nem