Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

A MAGYAR NEMESÉRCBÁNYÁSZAT HANYATLÁSA

tani A többi banyaváros is eladósodik, hiszen nemcsak az élelmiszer, hanem a bányaműveléshez szükséges anyagok, ólom, acél, faggyú, faszén, stb. árai is megdrágulnak, ezért több esetben a királyhoz fordulnak segítségért. (39) A Thurzók és Fuggerek után nincs a magyar bányászatnak nagyobb tőkés vállalkozója, ezért a Habsburgoknak nem jelentett nagyobb erőfeszítést, hogy az ércbányászatot fokozatosan hatalmukba vegyék. A későbbi evekben az erdélyi, szatmári és bihari bányák túlnyomó része a kincstar kezébe kerül A 16 század utolsó évtizedeiben a királyi Magyarország kincstári bevételének 30-35%-a származott még a bányászatból. A technológia okok közül a legsúlyosabb gondot a bányák elvizesedése jelentette. A bányamüveletek egyre mélyebb szintre tolódtak. A mélyebb aknákban nemcsak a szállítás válik körülményesebbé, de a vízhozzáfolyás is egyre növekszik, és a kiemelésre már a Thurzó által kezdeményezett technológiai megújhodás eredményeképpen üzembe helyezett újabb berendezések sem felelnek meg. Telkibányán ebben az időben már a bányaműveleteknél elengedhetetlen volt a szállításra, és szellőztetésre a függőleges aknák kihajtása. A telkibányai 166 méter mély András aknai szállításnál közbenső járgánytermeket kellett kialakítani, hogy a lójárgányos aknaszállításnál a kenderkötél alkalmazásából eredő mélységi korlátokat csökkentsék. Elszegényednek az érctelérek, komplikáltabb és költségesebb eljárás szükséges a nemesfémek kinyerésére. A háborús körülmények között nehezebbé válik a higany és az ók>m beszerzése, ami a femek szétválasztásának nélkülözhetetlen anyaga. Ilyen körülmények között a nemesércbányászat gazdaságosan csak ott folytatható, ahol a