Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

A SZENT KATALIN KÁPOLNA ÉS ISPOTÁLY

zül az alábbiakat kell megemlíteni: Újabb adattal igazolódott a protokollumban említett Koncz káplár, vagy bányaispán szerepe a telkibányai bányászatban az ismeretes bányakatasztrófa idejével egybeesve. Az ispotály tönkremenetele és megszűnése arra az időre esik, amikor a husziták elfoglalták, és tönkretették a várat. A gönci pálosok csak akkor építették újjá, amikor a megszállók visszavonulása során erre lehetőség mutatkozott. A kápolna azért kaphatta a Szent Katalin elnevezést, mivel a telkibányai bányászok védőszentje, mint számos más középkori bányavárosnak, Szent Katalin volt. Magyarországon ebben az időben terjed el a védőszent kultusz Szent Borbála, Szent Katalin, Szent Teréz nevének felvételével. A telkibányai Szent Katalin kápolna és ispotály ÉszakMagyarország egyik legszebb helyreállított műemléke, ami azért is értékes, mivel napjainkban kevés pénzügyi alap áll rendelkezésre olyan kis település részére, mint Telkibánya amelynek ipartörténeti és régészeti emlékei az egész ország számára egyedülálló értéket képviselnek. A helyreállítás köszönhető a Herman Ottó Múzeum munkája mellett annak az erőfeszítésnek, amelyet a község polgármesteri hivatala folytatott, és annak, hogy az Országos Érc- és Ásványbányászati Múzeum, valamint a hajdani érc- és ásványbányászat két dolgozója telekvásárlásával lehetővé tette a feltárási munkák megkezdését. (38) A Szent Katalin ispotály és kápolna az egyik olyan épületromegyüttes, amelynek helyreállítását konkrét dokumentumok felkutatása és szakszerű régészeti ásatások alapozták meg.