Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

A TELKIBÁNYAI PROTOCOLLUM

örökíti meg. A Veresvízi bánya pusztulásáról szóló ese­ményt már a hozzá költözött veje, Megyaszai Gyula Mi­hály másolja át 1803 januárjában a Királyhelmeci féle változatból bizonyos módosításokkal. Néhány részletet a község nótáriusa, Sombra Gábor jegyez fel. Ez a megmaradt harmadik változat sok helyen pontat­lan, nehéz megállapítani, hogy melyek az eredeti, szó szerinti bemásolások és e könyvből 36 lap hiányzik. A Királyhelmeci féle másolat egy szép résszel kezdő­dik, amely az idők változásáról, a történetírás fontosságá­ról és hitelességéről ír. Ezek a jól megfogalmazott, filo­zofikus gondolatok inkább Szepsi Csombor Márton stílu­sára utalnak, aki a Királyhelmeci István előtti években volt tanító Telkibányán. Ha a második változat rendelke­zésre állna, sok tisztázatlan adatra derülne fény. Ameny­nyiben a harmadik változat 8. oldalán olvasható szöveg ,/íz Eklesia Ijídájában maga eredeti régiségében jóllehet már igen elrongyollott állapotban tartják", a második változatban is megtalálható, konkrét bizonyítéka lenne annak, hogy egy átiratról van szó. Szepsi Csombor Márton, az író és a nagy utazó 1613 és 1616 között volt Telkibányán tanító. Kassa közelében, Abaúj vármegyében született a történelmi hagyományok­ban gazdag Szepsiben. A telkibányai szolgálata előtt Nagybányán tanult, itt ismerkedett meg a bányászattal, a bányász hagyományokkal. Az első szolgálati helye Telkibánya volt és bizonyára földije, Szepsi W. János révén került ide, aki ezekben az években itt volt lelkész Az ő élménye és elbeszélései alapján egészíthették ki az első átírás során a protokollumot és ennek köszönhető, hogy a szerencsétlenség során felnagyították, illetve más bányavidéken történt eseményeket adaptáltak. Az eredeti

Next

/
Thumbnails
Contents