Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

A TELKIBÁNYAI PROTOCOLLUM

és leírt Királyhelmeci István e helynek méltatlan prédikátora. Az iskola igazgatója Nyíregyházi Miklós, a föbíró Boda Péter, írnokai: Deák András, Csomó György, Dienes János. Egyházfiak: első: Turi György, második: Csontos Gergely. Ezerhatszáznyolcvanhetedik esztendő karácsony havában. Az eredeti latin szöveg alapján megállapítható, hogy a protokollumnak három változata volt. Az elsőről készítette Királyhelmeci István 1687-ben azt a másolatot, amelyet még az 1970-es években is együtt őriztek a Megyaszai átirattal a telkibányai parókián. Tehát helytelen az a megállapítás, hogy egy több száz éve fennmaradt hagyományt jegyzett le. Az eredeti latin szöveg fordítása szerint (renovatum et descriptum) felújította és leírta Királyhelmeci István. Scherf Emil javaslatot tett ezen irat restaurálására és megőrzésére, de sajnos ez nem történt meg és ez az értékes irat is eltűnt az egyház több történeti értékű tárgyával együtt. A harmadik, a Megyaszai féle változat bizonyos vonatkozásban eltér az eredetitől, ezért sok tisztázatlan adatra derülne fény, ha a régi irat is rendelkezésre állna. A harmadik változat abban az egyházi könyvben található, amelyet Bodnár István lelkész 1799-ben nyitott meg. Ez a könyv is eltűnt az 1990 és 1997 évek között, és csak hosszas nyomozás után sikerült visszaszerezni, és a Sárospataki Református Kollégium levéltárában elhelyezni. Bodnár István e könyvet egy püspöki utasításra fektette fel, amely előírta, hogy milyen egyháztörténeti és egyházmozgalmi adatokat kell folyamatosan feljegyezni a lelkészeknek. Bodnár István kezdi el a könyv írását, első eseményként az 1799. évi egyházlátogatás történetét