Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

TELKIBÁNYA A HUSZITA MOZGALOM ALATT

sok ellen nyújtottak védelmet azok a huszita korú házak, amelyek még a század elején csaknem minden Telkibánya környéki faluban megtalálhatók voltak. A huszita mozgalom során Csehországból kisebb népvándorlás indult meg a Kárpát-medencébe, akik békésen, elsősorban iparosként letelepedve együtt éltek a lakossággal, bár nemzeti eszméjüket és vallásukat igyekeztek terjeszteni. Több esetben templomot is építtettek. Feltételezhető, hogy a Telkibánya melletti Nyíri község huszita temploma is ilyen körülmények között jött létre, amelyet a csehek a közeli Kápolna-pusztán emeltek, és kiűzésük után az elpusztult templom köveiből építették fel 1802ben a jelenlegi református templomot. A Nyírihez tartozó Konczpallag nevet viselő dűlőn szintén csehek lakta falu állott (22), amely kapcsolatos lehetett a veresvízi Köncfalvával, illetve a névadó Konc káplárral. 1447-től újabb éhes cseh rablócsapatok jöttek be az országba, kihasználva a huszita fennhatóságot, raboltak az egész Felvidéken. Tevékenységüket segítette az is, hogy sok esetben az egymással torzsalkodó földesurak őket használták fel hatalmuk megerősítésére. Giskra Kassán tartotta főhadiszállását, vezérei a megerősített helyekről, templomudvarokról, várakból, Szepsiből, Mislyénből, Telkibányáról, egyes feljegyzések szerint a komlóskai Sólymos várból (ma Pusztavár), indított rabló támadásokkal fenyegették a lakosságot. Hunyadi János 1449-ben határozza el, hogy véget vet a husziták rablásainak, kiszorítja a cseheket a Felvidékről. Szepes várát el is foglalta, de Kassa Giskra kezén maradt. A csehek tovább fosztogatták Abaúj és Zemplén kastélyait, de Giskra erejét nem sikerült megtörni, ezért alkudozásba kezdett, amely 1450. március 28-án,