Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

TELKIBÁNYA KIRÁLYI BÁNYAVÁROS VIRÁGKORA

TELKIBÁNYA KIRÁLYI BÁNYAVÁROS VIRÁGKORA Telkibánya bányászatának kezdetével kapcsolatban nincsenek adatok. Feltételezhető, hogy a bányászat akkor veszi kezdetét, amikor a Felvidék többi nemesércbányáiban, de kisebb volumenben és kisebb ütemben. Bányavárosi kiváltságait is régebben szerezte, hiszen az első írásos adat ennek megerősítéséről szól. A bányák már a tatárjárást megelőző időben hatalmas jövedelmet biztosítottak a királyoknak, ezért a bányatelepeket már ebben az időben bányavárosi ranggal ruházták fel. Feltehetően a többi felső-magyarországi bánya többségéhez hasonlóan a bányavárosi privilégiumot Telkibánya is már a tatárjárás előtt megkaphatta. Telkibányáról az első írásos emlék 1270-ből származik, amelyben V. István, aki ekkor a fîizéri vár ura, Telkibányát, régi nevén Teluky-t több községgel együtt nővére két fiának, Demeternek és Mihálynak adományozta (16). A magyar nemesércbányászat fellendülése 1. Károly gazdasági és pénzügyi reformjainak köszönhető. Ezt megelőzően az ország gazdasági fejlődésének legnagyobb akadálya a pénzviszonyok bizonytalansága, a rendezetlen pénzverés, és az állandó pénzhiány volt. I. Károly 1323ban az ország egész területére érvényes egységes pénzt veretett. A pénzforgalom bizonytalansága csak az 1338-ban meghozott utolsó valutareformmal szűnik meg. Az aranyforintot, mint egyedülálló értékmérő pénzt, és mint törvényes fizetőeszközt mindenütt elismerték. A jelentős pénzreformok után végrehajtotta a királyi bányamonopólium reformját is. A korábbi bányajog kedvezőtlenül hatott a nemesércbányászatra. A törvények