Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)
TELKIBÁNYA HASZNOSÍTHATÓ ÁSVÁNYAI - Kaolin előfordulások
TELKIBÁNYA HASZNOSÍTHATÓ ÁSVÁNYAI Kaolin előfordulások Tokaj-Hegyalján és a Zempléni-hegységben számos helyen, több változatban ismeretes a kerámiaipar fontos alapanyaga, a kaolin. A múlt század közepén induló nagyüzemi bányászat során, Rátkán találták meg hazánk egyik legrégebbi földalatti bányáját. A felszínhez közelesö hófehér kaolintelepet festék és agyagedények céljára bányászták a bronzkori népek. A felhagyott és beomlott üregből több, szarvasagancsból készült bányászszerszám került elő. E lelőhelytől 1 km-re lévő bronzkori lakótelep ebből az anyagból készült fejlett kerámia kultúráról tanúskodik. A nemesércek kísérő ásványaként Telkibányán is találhatók iparilag hasznosítható kaolintelepek. Ezeknek az ismerete és hasznosítása már évtizedekkel megelőzte a telkibányai kerámiagyár létesítését. Telkibánya közelében Füzérradványban is aranykutatás közben jó minőségű kaolint találtak. Ezek az előfordulások adtak lehetőséget az 1825-ben induló telkibányai, majd később a hollóházi kerámiagyár létesítésének. (50) A bányászatról szóló okiratok két helyen említenek kaolin-előfordulást. Az egyik legrégebbi és talán a legnagyobb lelőhely a Fehér-hegy déli oldalában található, amelyet a Mohs táróval haránttoltak, bár ezt az utóbbi feltárások nem igazolták. Nincsen adat arra, hogy itt nagyobb kaolinfejtések lettek volna, feltételezhetően azért, mert a feltárásuk idején még nem indult meg az ipari felhasználásuk. Jelentős mennyiségű kaolint tártak fel a Gyepü-hegy