Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

TELKIBÁNYA UTOLSÓ ARANYÁSÓI

TELKIBÁNYA UTOLSÓ ARANYÁSÓI A II. világháború után a telkibányai kutatásnak új lendületet ad az 1947 márciusában a Pénzügyminisztérium keretében megszervezett Jövedéki, Mélykutatási Osztály, amely terveket készít a nemesércek felkutatására. Scherf Emil javaslatára Bendefy László először Pányokon és Kékeden kezdte meg a kutatást. 1950-ben indult a nagyarányú bányászati feltárás, de ezt megelőzően, és ennek előkészítésére több jó nevű geológus és bányamérnök, Bem Boleslav, Pollner Jenő, Lengyel Endre, Schréter Zoltán, Hermann Mária kutatásokat végzett. A Gazdasági Főtanács a telkibányai kutatás újraindításával kapcsolatos javaslatát az Iparügyi Minisztérium 1948 decemberében elfogadta és kutatási célként a korábban feltárt telérek mélyebb szintű megismerését irányozta elő. A kutatási program indításával kapcsolatban az Alsókékedre kiszálló bizottság legcélszerűbbnek látta a Ferdinánd altáró kitisztítását és meghosszabbítását a Gyepű- és Kánya-hegy E-D irányú teléreinek haránttolásáig. E táróból tervezték a telérek csapásmenti megkutatását. Telkibányán 1951. október 4-től 1960. május 31-ig a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium Ércbányászati Főosztálya közvetlen irányításával az Ércbányászati Feltáró Vállalat végezte a mindenre kiterjedő kutatást 25,9 millió forint költséggel. A kutató létszám 1953-ban 64 fő volt. A Ferdinánd altáró kihajtása a tervezett hosszig nem történt meg. A Csengő bányai kutatások sem adtak semmi adatot a nagyobb mélységben megtalálható, az addig Telkibányán még ismeretlen, de az új bányászati kutatások által jelzett, figyelmet érdemlő mennyiségben