Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

TELKIBÁNYA BÁNYÁSZATA A KURUCKORBAN

vát ne fogadják, megcsalta a római pápát, török császárt, Tökölyit de megcsalja a fejedelmet, Béreséi nyit is az ördögadta teremtette kurafija". A többi tanúk is hasonló módon mondták el, hogyan mocskolták Garabarics emberei az olasz doktort. E vallomásokat Thaly Kálmán örökítette meg régi okmányokból átírva. Hiányzanak azok a feljegyzések, amelyek a vizsgálat eredményét, illetve a határozatot tartalmazzák, de a vallomásokból nemcsak a bányatiszt visszaéléseire derült fény, hanem arra is, hogy az olasz orvosra azért haragudott meg, mert „emberséges ember" volt és a bányászok oldalára állt. (43) Hellenbach leveléből ismeretes, hogy a német bányatisztet eltávolították, és Rákóczi 1710. április 6-án úgy rendelkezett, hogy háborítatlanul maradjanak az olasz doktor rendelkezései. Nem lehetett könnyű Párisi Ferenc további munkája, hiszen meg kellett válni a német szakemberektől és egyre nehezebbé vált a bányaműveletekhez szükséges anyagok beszerzése. A fejedelem 1710. okt. 17-én 50 magyar forintot utalt ki a debreceni harmincad jövedelméből Szloponyai János sárospataki udvarbíró kezeihez a telkibányai bányák művelésére. A vártemplom temetőjében még ma is megtalálható néhány sírkő, ami ebben az időben meghalt német bányatisztek hamvait őrzi. A kitermelt arany és ezüst mennyiségéről semmi feljegyzés nem maradt, ami feltételezhetően Hellenbach Telkibányával kapcsolatos ellenszenvének köszönhető. Amikor II. Rákóczi Ferenc emigrációba kényszerült, abaúji és zempléni birtokait Telkibányával együtt III. Károly Tanítson Donát Lipót hercegnek adományozta hűsége jutalmául. A regéci uradalomhoz csatolt Telkibányán