Garami Evelin: A rudabányai vasércdúsító-mű története (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 34., Rudabánya, 2005)

II. A magyar gazdaságpolitika az 1950-es években - Az „új szakasz”, illetve a „változtatás és folytonosság” gazdaságpolitikai koncepciója

vasércdúsítóét is. (A leállítás és az újraindítás közti időszakban azonban jelentős összegeket kellett állagmegóvásra fordítania az államnak.) Az „új szakasz" gazdaságpolitikáját 1955 tavaszán Nagy Imre eltávolításával bukásra ítélték. E politikai irányváltás, valamint az elhibázott gazdaságpolitika az ötvenes évek közepére súlyos társadalmi, politikai és nem utolsósorban gazdasági feszültséget eredményezett, ami az 1956-os forradalom egyik döntő oka lett. A „változtatás"

40

, a megújítás ezért 1956 végén egyértelműen szükségessé vált Magyarországon. De ugyanilyen fontos volt a Kádár János által irányított új kormányzat számára a „folytonosság" biztosítása is. Ám míg 1956-57 fordulóján a radikális változtatás, 1957 nyarára már a korrekciókkal biztosított folytonosság kapott nagyobb hangsúlyt.

41 Az 1956 ősze és 1957 nyara között született, meghatározó erejű gazdaságpolitikai állásfoglalásaiban a Magyar Szocialista Munkáspárt mindenekelőtt az életszínvonal nagyarányú, folyamatos emelését, a lakosság mind magasabb színvonalú ellátását állította középpontba. Ennek megvalósítását pedig mindenekelőtt reális, azaz az ország adottságait szem előtt tartó gazdaságpolitika révén kívánták elérni. Az új koncepció lényegét a mezőgazdaság megfelelő fejlesztése, az erőltetett iparosítás elvetése, az ipar fejlesztési struktúrájának átalakítása, vagyis az alapanyaggyártó ágazatokkal szemben a feldolgozóipar támogatása jelentette.

42 E célok és a bevezetett intézkedések azonban lényegében mégsem változtatták meg a tervezés és az irányítás korábbi rendszerét.

43 Az 1950-es évek végétől mégis igen fontos gazdasági folyamatok bontakoztak ki hazánkban. Ennek nyomán a második hároméves terv (1958—1960) és a szintén második ötéves terv (1961-65) időszakát „új iparosítási korszak'^-nak nevezik a magyar gazdaságtörténetben. Ekkor ugyanis a gazdasági vezetők célul tűzték ki - a termelés mihamarabbi megindulása végett - a korábban megkezdett ipari nagyberuházások viszonylag gyors befejezését (a „folytonosság" értelmében), ugyanakkor azonban szükségesnek látták a termelési szerkezet módosítását is (a „változtatás" igényének megfelelően).

45 Az előbbi célkitűzést mutatja a kohászat erősítése (az ózdi és diósgyőri beruházások mellett a ruda-