Garami Evelin: A rudabányai vasércdúsító-mű története (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 34., Rudabánya, 2005)

IX. Összegzés

Az 1960-as és 70-es években a dúsítómű vezetőinek a figyelmét főként e hibák kijavítása, illetve Rudabánya ipari tevékenységének komplexebbé tétele kötötte le. 1975 után azonban a bányászat és a kohászat között meginduló árharc, a világgazdaság változásai, s ennek nyomán a kohászat válsága miatt a vasércbányászat és a dúsítás veszteséges tevékenység lett, ezért a Gazdasági Bizottság 1985-ben végül mindkettőt megszüntette. Noha Rudabányán napjainkban is folyik ipari tevékenység (gipszégetés és vakolatgyártás), a dúsítómű számos épülete, berendezése a bezárás után feleslegessé vált. Ezek nagy része mára lebontás és kiselejtezés következtében megsemmisült, a még meglevőkre pedig hasznosítatlanságukat és megromlott állapotukat tekintve minden bizonnyal ugyanez a sors vár. A szóban forgó ipari emlékek tényleges megsemmisülésével azonban nem szabad együtt járnia elf éledésüknek. Éppen ezt a célt szolgálja dolgozatom: az alapvetően elhibázott gazdaságpolitika következtében létrejött, de újkori történelmünknek mégis szerves részét képező rudabányai vasércdúsító-mű mint ipari örökség megőrzését legalább ilyen formában, egy kezdeti összefoglaló-dokumentáló-forrásfeltáró munka révén.