Garami Evelin: A rudabányai vasércdúsító-mű története (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 34., Rudabánya, 2005)

VII. Fejlesztések a dúsítóműben - A vasércbányászat gazdasági problémái

Ezt alapul véve a Tárcaközi Ar- és Termékforgalmazási Bizottság (TÁTB) 1974. évi határozatában kötelezővé tette a kohászat számára, hogy az 1975-80 közötti tervidőszakban a rudabányai barna- és pátvasércet átvegye.

261 A barnavasérc kitermelését és feldolgozását azonban - főként az egyre csökkenő ásványvagyon és a kohászat kedvezőtlen átvételi magatartása miatt - a rudabányai üzem 1979-ben megszüntette. Ugyanebben az évben a réz világpiaci árának nagyarányú csökkenése következtében a rézflotálás is gazdaságtalanná vált, s ezért azt is megszűntették.

262 1978-ban az állami vezetés új, megnövelt vasércárakat állapított meg, de megvonták az eddig Rudabányának juttatott kedvezményeket.

263 Ezzel, illetve az 1973-as olajárrobbanás hatására ugrásszerűen megnövekedett földgázárakkal magyarázható, hogy az 1970-es évek végére a vasércdúsítás veszteséges tevékenységgé vált. Az OEA Vasérc Műveinek vezetői ekkor főként az előkészítés gazdaságosságának helyreállításán fáradoztak. Az üzem bővítésének terve azonban nem valósulhatott meg, mert a kohászat „válságiparág"

264 lett. Az 1985. december 28-án megszületett 10212/1985. sz. GB határozat mind a vasércbányászatot, mind pedig az ércdúsítást véglegesen megszüntette a településen.

265