Hazslinszky Tamás: A Baradla-barlang 19. századi nevezetes látogatói (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 33., Rudabánya, 2004)

Falfeliratok - Egyéb források

nyomást amit rám tett. Csak késő este érkeztem vissza, ma kipihenem magam, s holnap reggel utazom vissza Tátrafüredre. Falfeliratok A múlt századi látogatók szokása volt - a vendégkönybeli beírás mellett vagy helyett - a látogatás végpontján a falra írni (valamilyen kemény eszközzel karcolva, vagy gyertyával, fáklyával kormozva) nevüket és a látogatás dátumát. A barlang akkori látogatóútvonalainak végpontjain (a Viasz-utcában és a Münnich-áttörés előtt) ezres nagyságrendű falfelirat található. Ezek nagy munkát igénylő, teljeskörű feldolgozása (mely jelen munkának nem volt tárgya) még sok érdekes adatot hozhat felszínre. Érdekességként megemlítjük, hogy szerepel a Viasz-utcában Sartory József földmérőnek és segítőjének, Farkas Jánosnak a neve, akik 1794ben a barlang első felmérését végezték és térképét elkészítették. A Münnich-áttörés előtt megtalálhatjuk nagy betűkkel írva PETŐFI nevét is, mint ahogy azt a fentiekben saját leírásában is említette. Ugyancsak itt írta fel nevét - FERDINANDUS PRINCEPS - saját kezűleg a trónörökös, mint azt Vass Imre könyvében említi. Ez a felirat ma már nem található meg, valószínűleg a későbbi feliratok eltakarták. Egyéb források A fentiek mellett vannak olyan személyek, akiknek látogatásáról csak közvetlen adat található. Feltételezhető azonban, hogy az ilyen forrásokból származó tájékoztatások is megbízhatóak. Széchenyi István látogatásáról pl. 1860-ban a Vasárnapi Újság egyik, a barlangról szóló cikkében olvashatunk: ... mely alkalommal igen szép volna: ha a különféleképen elnevezett üregekben, nagy terekben, és kőszobrokban oly gazdag uj ágában a barlangnak, egy emlékhelyet keresnének és avatnának fel — a barlangot egyszer látogatásával is megtisztelt - halhatatlan gróf Széchenyi István legnagyobb magyar hazánkfiának; mint ezt tették V. Ferdinánd királynak, bold. József nádorunknak, Reviczky kancellárnak stb. [43 év távlatából megbocsájtható a cikkíró tévedése, ugyanis nem V. Ferdinánd királynak, hanem Ferdinánd d'Este-nek, az ország katonai parancsnokának állítottak 1817-ben emléket; lásd részletesen a 3. oldalon. A szerző.]