Hazslinszky Tamás: A Baradla-barlang 19. századi nevezetes látogatói (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 33., Rudabánya, 2004)
Levelek, naplók, útleírások, irodalmi alkotások
Ami figyelmünket a sok különösségekkel rakott üregekben átvándorlásunkban a többek felett magára vonta, egy második hegy volt, mely az elébbenivel csaknem egyforma alkatású, de kisebb volt, s melyet vezetőnk Hórebnek nevezett. Az út ennek is az oldalán vitt, s lépcsőkkel és fogódzókkal volt itt is elkészítve. Eztet megvizsgálni nem lévén már kedve senkinek közülünk, követtük ezen oldalutat, mely a hegynek túlsó részin nagyon meredek volt. Oldalt borzasztó mélységek feküdtek, melyekben egynémely közülünk köveket görgetett alá, melyek egyik körül a másikra csapódván, nagy hányódások után csendesedtek el. Ezen hegyoldali úton leereszkedvén, ismét más üregnyílásra csavarodtunk. Az üregeknek egymással való közlése az egész barlangon által legtöbbször folyton-folyva megy, de néhol szük nyílásokon is kell következő üregbe általmenni. Sokszor előtaláltam a barlang elein kezdődő patak fövenyes árkát is, melyben néhol az öszvegyült víz egy-egy kis tócsát formált, melynek tiszta vizét csak fáklyáinknak visszavert világáról vehettünk észre. Ez a víz, ha kivált nagy eső esik odaki, annyira meg szokott nevekedni, hogy egész üregeket elborít, s ha ilyenkor valaki volna odabe, könnyen odaszorulhatna s veszedelembe lehetne. A barlangnak szebb darabjai közül való az úgynevezett nagy oltár is, mely roppant előlapjának ékes formáitatásával s különböző figuráival a mesterkezeket is felülmúlni láttatik. Egy helyen kellemetes meglepetéssel mulattatott a vezető bennünket, midőn éppen egy szép helynek vizsgálatában foglalatoskodnánk, fellépvén egy kőhalomra, hol egy széles csepegőkő-oszlop emelkedik fel, ezeknek előrenyúló lapjait egy más darab kővel kongatván, mivel azok a körüllévő falak által is segíttetve néminemű harangcsengéshez vető hangot adtak, aminthogy ő ezt csakugyan harangnak is nevezte. Ezen csepegő kővel nagy mértékben bíró üregeken által tördeltük itt s ott a lefüggő köcsapokat, melyek közönségesen töredékenyek, a véknyabbakat szabadon lehet kézzel is tördelni, sőt vastagabbakat is egy kis megszorított erővel, más kő segedelmével pedig a legvastagabbakat is meg lehet csonkítani. Mennél nemesebb, tisztább azonban a csepegő kő, annál keményebb öszveállású. A barnásabb színű darabokból könnyebben lehet törni, de vannak imitt-amott cukor fehérségű oszlopok, mellekből ha ki törni akar, sem erejét, sem béketürését ne sajnálja. Ilyen a fentebb említett fejér kő is. Bámulva nézünk egy más ily tisztált csepegőkőszobrot, melly mintha emberi kezek által állíttatott volna fel, magánosan emelkedik fel egy üregnek közepén. Ragyogó fejér külsője s középszer faderéknyi vastagságával szép arányban lévő magassága különösen magára vonja a szemet. Oldala nem sima, hanem valamint a többi csepegőkő-daraboké, kígyós haj lássál habzó, melly által annál inkább foglalatoskodtatja a gyönyörködő lelket. Vezetőnk szava szerint bizonyos nagy uraság szembetűnő summát ígért azoknak, kik ezt kertinek ékességére onnan kihozzák, de amelynek jó móddal való kivivését a barlangnak terhes útjain sem a csepegő kő nehézsége, sem ezzel öszveköttetett töredékeny volta nem engedé. Mennél nagyobb figyelemmel vizsgálja az ember a barlangban lévő tárgyakat, annál szebbekre talál. Én egy felemelkedett kis téren, egy oly piramisforma alkatmányra akadtam, mint ahogy a római csinos kútfőket, mellyek az építő mesterségnek mind megannyi remekei, rajzolni szokták, s mellyen szinte még a körös-körül kibugyogó víz leömlését is láthatni. Másutt nagy állóképeket ábrázoló formák léptek elő, mellyek hószín fejérségekkel s a világnak
