Hazslinszky Tamás: A Baradla-barlang 19. századi nevezetes látogatói (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 33., Rudabánya, 2004)

Levelek, naplók, útleírások, irodalmi alkotások

ennek tetején egy megtekintésre méltó üreg van, melyet a benne lévő sokféle oszlopokról kis Paradicsomnak neveznek, én látni óhajtottam, de társaimat rá nem bírhattam e terhes útra. Szándékomat azonban megváltoztatni nem akarván, gyertyám társaságában nekiindultam magam egyedül, bízván a vezető szavaiban, ki azt mondotta, hogy célomra hamar eljutok. Társaim alól megállottak. Új tárgyat látni óhajtásom nem vétette hamar észre velem, mi veszedelmes legyen utam e meredek, kőhalmozta hegyen, s csak akkor érzettem, hogy fáradni kezdek, midőn már jó darabon megmásztam a hegynek szörnyű köveit. Gyertyámnak gyenge világa csak homályosan terjesztette fényét utamnak gigászi kődarabjaira, melyek fekete színűek voltak, mint a mekkai Kába. Már jó darabig mentem fel, s mégsem láttam semmit, , s nem is gondoltam, hogy még csak közepe körül vagyok. Társaimnak szavok csak homályosan hallatszott, noha a barlang falai a szónak hangját nagyon emelik. Visszanézvén reájok, szövétnekeiknek világa nagyon megkisebbedve s távol, magok pedig törpéknek látszottak. Megborzadtam, hol vagyok, utamat mindazonáltal folytattam, s végre csakugyan felértem a tetejébe, de már ekkor társaimat nem láthattam, a tőlük feljövő világ nagyon szűkön látszott még egy kevéssé a barlang falain csillámlani. Önnön gyertyám igen gyengén oszlatta körülettem a setétséget, hamvát pedig el nem mertem venni, nehogy életem veszedelmével kelljen visszamennem. Még darabig kellett nagy köveken keresztül lejtősen befelé mennem az előttem fekvő öbölbe, míg végre a leírt helyre eljutottam. Gyönyörködve néztem itt ezen nehéz helyre rejtett kincseit a barlangnak, a sok formájú oszlopokat s állóképeket ábrázoló darabokat, melyek itt sűrűen állottak egymás mellett, s hasonlítottak egy lecsonkázott erdőhöz. Társaimnak semmi neszét nem hallottam. Körülöttem mély csend uralkodott. Itt s ott cseppent le egykét kövér csepp vagy a mélységbe, vagy egy darab kőre, mely sokszor különös visszhangot adott a közelebb kicsúcsosodott kőlapokon. Ezen borzasztó setétség lakta paradicsom s a körültem fekvő setét világnak mély hallgatása nem gyönyörködtete sokáig. Kölülnéztem még egyszer idejövésem tárgyait, s ezzel lesiettem ez alvilági hegyről. Nemsokára hallottam társaim lármáját, mely kedves érzéseket okozott bennem, s majd magok is, noha még távol, szemembe tűntek. Megpillantván ők is engem a sziklákon gyertyámmal lefelé ereszkedni, örömmel kiabáltak felém, s hozzájok leérvén oly szívesen fogadtak, mintha ezer veszedelmek közül jöttem volna szerencsésen elő. Vezetőnk innen ugyancsak ezen hegynek oldalán vezetett fel bennünket. Az út, amennyire a rendetlenül egymásra halmozott nagy kövek engedték, igen meg van itt könnyítve, mivel lépcső formára vágynak elegyengetve a kövek, s oldalt fogódzók vágynak, melyeknek nagy hasznát veszik az utazók, mivel a lépcsők a nedvesség miatt, mely részszerint a kövek közül szivárog ki, részszerint a boltozatról csepeg le, sárosak és sikámlók szoktak lenni. Sokszor egy darab kő lábunk alól kisimulván borzasztó robajjal omlott le az oldalt fekvő mélységbe, melynek tetején szövétnekünk világa csak homályosan ömlött el. Ezen különös hegyről leérvén, ismét nagy üregekre akadtunk, melyekben új meg új munkáira akadtunk a természetnek. Az üregeknek boltjai, kivált az oldalfalaknál, sűrűen rakva voltak csepegő kőcsapokkal, melyek itt-ott a barlang aljára lefutottak s szám nélkül való termeteket állítottak elő, melyeket a lakosok sokféleképpen neveztek el.