Dr. Lux Gyula: Nyelvi adatok a délszepesi és dobsinai német nép településtörténetéhez (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 32., Rudabánya, 2004)

6. A mássalhangzórendszer

lített diftongusfejlődés a hosszú i, u, ü-ből. Hogy a Szepességen és a göllnic-mecenzéfi vonalon az első telepesek p-beszélők lehettek, azt egy mecenzéfi dűlőnév alapján lehet gyanítani, ahol az egyik erdőnek a neve Parapüsl „Pfarrersbüschel, Pfarrerswald". A mecenzéfi nyj.-ban minden szókezdő p-nek /- felel meg: fan „Pfanne", fefv „Pfeffer".

55 Csak a dűlőnév őrizte meg az első telepeseknek p-kiejtését. A dűlőneveket ebből a szempontból át kellene vizsgálni, mert valószínű, hogy ehhez hasonló hangjelenség még igen sok rejlik a dűlőnevekben. Ilyen pl. a mecenzéfi M i 1 p a k hegy is, amely Miihlberg-et jelent, s amelyben szintén az első telepeseknek a ~park>' pak „berg" szavuk maradt meg akárcsak Dobsinán, ahol szintén megtaláljuk a Lorjvnpark, „Langenberg", Svartsnpark „Schwarzenberg", Ebrpark „Oberberg", Koprpark „Kupferberg", stb. élnevezéseket, amelyekben a hangsúlytalan -park épúgy elüt a d. hangrendtől mint a mecenzéfiben, mert mindkét helyen ma a hangsúlyos Bergnek peak felel meg. Nyilvánvaló, hogy mindkét helyen a dűlőnevek az első telepeseknek nyelvi emlékeit őrizték meg, ezek pedig alfrk.holland eredetre mutatnak. Amíg a germ, p-nek a fejlődése a szepesi, erdélyi és a keletközépnémet nyj.-okkal köt Össze, addig a germ, b (t>) hangnak a fejlődése elválasztani látszik ezektől és bajor területre látszik bennünket elvinni, mert a germ, b fejlődése nyj.-unkban ugyanolyan mint a délnémet, főleg bajor nyj.-okban, vagyis a szó elején p-, belhangban -b-, a szó végén -p és a kettős -bb- helyén -p-, pl. poch fem. „Bach", lebm „leben", stop „Staub", repm „Rippen". E szabály alól kivétel a br- hangkapcsolat a szó elején, ahol megmaradt a b-, pl. brüdr „Bruder", bron „Brunnen", brek „Brücke". A b-nek ez a különös fejlődése az egész német nyelv65 Gedeon, 132. §.