Dr. Lux Gyula: Nyelvi adatok a délszepesi és dobsinai német nép településtörténetéhez (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 32., Rudabánya, 2004)

1. Bevezetés

1. Bevezetés. Szepes megye a honfoglalás korában lakatlan ős­erdő volt. Állítják ugyan, hogy talán a nyugati felében igen gyér szláv lakossága lehetett, de ezt oklevelekkel, történeti adatokkal még nem sikerült igazolni. A ma­gyarok is csak a 11. század közepe táján tolják ki a Szepességbe a határőri gyepüket, s telepítik oda az ú. n. gömörőröket, amikor a Lengyelországba vezető út a Hernád és a Poprád mentén kialakult. (Lsd. Dr. Fekete Nagy Antal, A Szepesség területi és társa­dalmi kialakulása. Budapest 1934, 47.1.) A 12. században kerülnek oda az első német telepesek. Ma már csaknem biztosra vehetjük, hogy.az első német telepesek Dél­szepesben telepedtek le. Történeti adatunk erre vonat­kozólag nincs, de helynevek hangállományából arra kell következtetnünk, hogy a Göllnic völgyében már a 12. században kellett német telepeseknek élniök. (Lsd. M e 1 i c h János, A honfoglaláskori Magyarország. 374. 1. és Fekete Nagy i. m. 43. 1.) Arra azonban már történeti adatunk is van, hogy ebben a korban a szomszédos Torna megyében jelentékeny számmal éltek németek. A 13. század elején Torna megyében kilenc német falu van, amelyek lakói „nagy számuk folytán bizonyos önkormányzattal is rendelkeztek, mert 1222­ben külön ispánjuk, a comes Teutonicorum említtetik.'* (Fekete Nagy i. m. 43. és Karácsonyi—Borovszky: Regestum Varadiense. 259. és 325. pont.) „Ezeknek a németeknek a letelepedése visszanyúlik a 12. századba, amit korán kialakult autonómiájukon kívül a nyelv-

Next

/
Thumbnails
Contents