Dr. Lux Gyula: Nyelvi adatok a délszepesi és dobsinai német nép településtörténetéhez (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 32., Rudabánya, 2004)

6. A mássalhangzórendszer

vezeti vissza. Ez a *tm a germ, p-ből keletkezett tf (tfon „Pfanne") hangnak volna talán a párja. Ezzel szemben vannak igen jellegzetes hangkiesések. A szóvégi -t eltűnését már említettük. Egyes szókból azonban kiesett az -n-, pl. a foftsich „fünfzig", foftsan „fünfzehn" és a gisbajön „Gänseweihehahn, Habicht" héja.

108 Bár ez a jelenség a d. nyj.-ban nem oly általános, mint az erd. szászban és a rajnamenti nyjokban, de mégis olyan jelenség, amely szintén kapcsolatot teremt a hollandhatármenti nyj.-okkal. Az n (m) kiesése spiráns előtt különben igen nagy jelentőségű különbség a közép frank és alfrank, sőt azon túl az ingrväon és német között is, ami nagyjában megfelel az alnémet-felnémet ellentétnek. Wrede felfogása szerint u. i. a „német" az tulajdonképen egy gótizált nyugatnémet („Das „Deutsche" ist ein gotisiertes Westgermanisch.") Ezen a nézeten van különben Frings és Karstien is. (Frings, Rheinische Sprachgeschichte 21. 1. és Germania Romana 9. 1.; Fr. Maurer, Geschichte der deutschen Sprache. — Festschrift für Behaghel, 1934. 210. 1. és Karstien cikke a Sachwörterbuch der Deutschkunde (1932) II, 1126. 1.) Az a körülmény, hogy a d. nyj.-ban, ha csak nyomokban is, de mégis megtalálható a nagyjelentőségű hangkiesés, kétségtelenné teszi, hogy a d. nép egy rétege talán éppen Eupen vidékéről való, ahol a főf „fünf" és gís „Gänse" területe van, tehát már a mai belga területen. Az n-kiesés határvonalait a „fünf" és „Gans" szókban lsd. Frings idézett művének 21—23. 1. Jellemző szók a d. nyj.-ban a fat „immer, immer108 G r é b, a Karpathenland 9. (1936) évf.-ában 28. 1. közelebbit. (Frings Rheinische Sprachgesch. 22/23. I. — Darum spiegelt die „fünf'-Linie klarer als jede andere Geschick- und Entwicklungsrichtung des niederfränkisch-mittelfränkischen Stranges wieder."