Dr. Lux Gyula: Nyelvi adatok a délszepesi és dobsinai német nép településtörténetéhez (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 32., Rudabánya, 2004)
6. A mássalhangzórendszer
mindenütt s áll: gr. bosv d. bosr „Wasser", bös „was". Van ugyan egy szó a d. nyj.-ban, amely Schwarz és S c h r ö e r nézete szerint megtartotta a régi szóvégi -t hangot, ez a isaen „außer, höchtens, es sei denn" fsz. tsoent szó, amely egy rajnamenti alnémet et sîe demi „es sei denn" maradványának volna tekinthető. 93 Ha ez valóban így van, akkor itt ismét találtunk egy alsófrk. kapcsolatot. Valószínűleg alsórajnai eredetre lehet viszszavezetni a szóvég; -t eltűnését p, g és s után: jök „Jagd", hep „Kopf, Haupt" jes „Gischt, Schaum". 04 ' Igen érdekes jelenségeket találunk a torokhangoknál is. Mindenekelőtt megemlítjük, hogy a b, d és a g hangok a gr. nyj.-ban erősen zöngés hangok, ami olyan tulajdonság, amely az egész német nyelvterületen csak a ripuari, az alsósziléziai, az alnémet, a szepesi és az erdélyi nyj.-okban ismeretes. 95 A többi nyj.-ban ezek a hangok zöngétlenek vagy gyengén zöngések. A nygerm. g- a gr. és a d.-ban is megmaradt g-nek: gons „Gans", d. gönr „Gänserich", d. gearkömr „Sakristei, Gerkammer" (alnémet gerekamer öltözőkamra). Csak néhány szóban találunk g helyett j-t: d. jes „Gischt", d. jest, holland gust „unfruchtbar (Kuh)" meddő, Jöri, „Georg, Jorich" jeam „Germ., Hefe". Ez utóbbi hangjelenség ismét nykn.; megtaláljuk a PrümNeuenberg-Kochem-Mosel-Koblenz vonaltól nyugatra valamint az összes alsófrank és az Elbétől nyugatra eső alnémet nyj.-okban, Brandenburgban és a középfrank északi részében. Ostfalenben már a középkorban is találunk j-t g helyett. 90 A szóvégi -g mindig zöngétlen, a k hanghoz hasonló hang: peak, -park „Berg", tök „Tag", ami a hesseni és pfalzi nyj.-okban általános, de a napok neveiben, valamint az -ig végződésnek megfelelő vég93 Schwarz, Sdd. Sprr. 239, 299. 1. és Schröer, Nachtrag 292. 1. 94 Neu se, i. m. 211. §. 98 Reis, 49. 1. 98 ZsfdA. XL, 165. 1. Frings, Rheinische Sprachgesch. 40. 1.
