Dr. Lux Gyula: Nyelvi adatok a délszepesi és dobsinai német nép településtörténetéhez (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 32., Rudabánya, 2004)
6. A mássalhangzórendszer
ári területen megmaradt a ~w-. 88 A d. nyj. jellegzetessége itt az, hogy a -b- és a -v~ együtt fordul elő. Ez arra mutat, hogy ez a nyelvkeveredés vagy az átmeneti hazában jött létre, vagy már itt. A foghangok közül a germ, d- (d, p) a szó elején részben t-, részben d-ként jelentkezik: d. tochtr „Tochter", d. tök „Tag", d. taesl „Deichsel", d. drïslont „Drieschland, Brachfeld", d. drót „Draht", d. traegn, „trocknen". E tekintetben megegyezik a gr. fsz., beszt. és részben a ripuari nyj.-okkal. (Ez utóbbiakban csak r, l, s előtt van t-* 9 A d. d-, t- egymásmellettisége azt mutatja, hogy itt is nykn. és kkn. nyelvkeveredés nyoma van. Eredet szempontjából biztos alapot nem nyújt, de a fsz. gr. és erd. szász nyj.-okkal való kapcsolat szempontjából fontos. Valamivel határozottabb támpontot nyújt a beihangi germ, -d- fejlődése, amely a d. nyj.-ban általában -/-ként jelentkezik, csak néhány szóban maradt meg -cinek: odri „Atem", kríödn, „Knoten", laedn „läuten", bredr „breiter", en laedn „den Leuten" stb. Ez a jelenség mindenesetre nykn. jellegre mutat. Hasonló jelenség található azonban a szff. 90 , valamint az erd. nyj.-okban is. 91 Hasonlóan megtaláljuk a -d-t néhány esetben az n és az l után is: holdn „halten", kolde „kalte", soldr „Schulter, Schinke", undr „unter", „hendr" stb. Mint felsőszepesi nyj.-okkal való érdekes közös vonást kell kiemelni a ld~ > lg- hangváltozást: gulgr) „Gulden", amely csak az erdélyi (meggyesi) és néhány keletfrank nyj.-ban található. 92 A nygerm. szókezdő t- kivétel nélkül ts-yé lett: tsën „zehn" tsoä „zwei", a belhangi és szóvégi-/-, -/ helyén 88 W e i n h o 1 d, Mhd. Gr. 162 és 76. § és H u s s R., ZsfDPhil. 50 (1930) 429. 1. 89 R. Martin, 126. §. 80 Gréb, 116. § és Lumtzer, PBB. 19, 316. 1. 91 Klein, 95. §. 93 Jungandreas, 203.1., Gréb, 114. §.
