Dr. Lux Gyula: Nyelvi adatok a délszepesi és dobsinai német nép településtörténetéhez (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 32., Rudabánya, 2004)

6. A mássalhangzórendszer

nem vonom ugyan kétségbe, de rá kell mutatnom, liogy úgy a b>p- valamint a m->b- hangfejlődés nem ismeretlen a rajna-moselfrk. nyj.-okban sem,

59 ezeket a jelenségeket tehát kizárólagos bajor jellegnek feltüntetni nem lehet. Az a körülmény, hogy úgy a d. mint a mecenz. dűlőnevekben, amelyek régebbi hangállományról tesznek tanúságot mint a beszélt nyj., a Berg-szónak nem b-, hanem p- hangja van, azt a feltevést kelti, hogy azoknak a kétségtelenül nyugatnémet eredetű telepeseknek a nyelvében nemcsak a Berg-szóban, hanem általában minden nyg. b- helyén p-hangja volt. s így nem bizonyos, hogy ez a hangjelenség bajor eredetű, hanem talán épolyan nyugatnémet eredetű mint a szókezdő f-, amelyről Huss azt állítja, hogy a 12. században a luxemburgiban meg kellett lennie. S miután a később tárgyalandó szókezdő m> h hangváltozásról sem tudjuk egész határozottan azt mondani, hogy kizárólagos bajor eredetű jelenség, fenntartással kell élnünk mindazokkal a véleményekkel szemben, amelyek ezeknek a kizárólagos bajor eredetét vitatják. Sokkal valószínűbb az, hogy ezekben a nyj.-okban a p- azért maradt meg, mert a nykn. telepeseknek a b- kiejtése igen közel állhatott a bajor p- kiejtéséhez, s a nyelvkeveredéskor a bajor fortis kiejtés győzött, épúgy, mint ahogy a duális is valószínűleg azért maradt meg a d. és gr. nyj.-okban, mert meg lehetett úgy a nykn.- mint a bajor telepesek nyelvében. A gr. és a d. nyj. egyik legjellegzetesebb hangjelensége az, hogy a szókezdő germ, ro- helyett b-t mond: d. bïdr baebr boln baesv bes besn „Wir Weiber wollen weiße Wäsche waschen". Fent már említettük, hogy a gr. nyj.-ban azonban nemcsak a szókezdő ro-, hanem a s és ts után álló w helyett is b hangzik, pl. sbestv 68 R. Martin, i. m. 159. §.