Dr. Lux Gyula: Nyelvi adatok a délszepesi és dobsinai német nép településtörténetéhez (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 32., Rudabánya, 2004)

6. A mássalhangzórendszer

6. A mássalhangzórendszer. A mássalhangzórendszernél első dolgunk azt vizsgálni, hogyan jelentkezik a 2. vagy ófelnémet Lautverschiebung, vagyis hogy a nygerm. explozivák (pattanó hangok) milyen változást mutatnak a d. nyj.-ban, mert e szerint lehet a nyj.-t fn., an. esetleg kn. csoportba osztani. Itt is a jellegzetes hangjelenségeket említjük elsőnek. A d. nyj.-ban az irodalmi német nyelvvel szemben a legtöbb változást az ajakhangoknál találunk. Az itt található jellegzetes hangok azt mutatják, hogy a d. nyj. középnémet nyj. A germ, p-nek u. i. a szó elején tf- vagy f- felel meg: tfon, fon, tfefr, fefr, „Pfanne, Pfeffer", a szóban és m után pedig -p-: opl, kopr, stomp „Apfel, Kupfer, stumpf", néhány esetben m után f áll: donf „Dampf". Ez a sajátosság a kn. ill. kkn. nyj.-okat jellemzi és ez köti össze a d. nyj.-t a gr., a felső szepesi (fsz.) és az erdélyi szász, beszt. nyj.-sal.

48 A tf- és f- egymásmelletti előfordulása jellemző tulajdonsága a d. és a szff. nyj.-nak. Régi körmöcbányai oklevelekben, továbbá a krsemienicai (Galícia) bírói könyvekben (Schöffenbuch) találunk ugyan példát a //- előfordulásra,

49 de egyébként tudomásimk szerint ismeretlen. A beszt. és meggyesi nyj.-okban viszont egymás mellett fordul elő a p- és az f-. A nygerm. p->f hangváltozásról ma az az uralkodó vélemény, hogy az csak olyan helyen fejlődhetett ki, ahol p-beszélők és pfbeszélők, vagyis nykn. és délnémet telepesek együtt éltek. Miután egyik a másiknak a kiejtését nem tudta tökéletesen elsajátítani, a kiegyenlítésnek az eredménye az /-kiejtés lett. Ez a kiejtés csak a Saale folyótól keletre eső területen fejlődött ki. A szepesi, gr. és valószínűleg az erdélyi szász telepesek tehát csak erről a 48 Gréb, 106, 107. §, Gedeon, 132. §, Klein, 92—94. §§. 49 Schwarz, Sdd. Sprr. 303. 1.