Dr. Lux Gyula: Nyelvi adatok a délszepesi és dobsinai német nép településtörténetéhez (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 32., Rudabánya, 2004)
TÉRKÉPEK - 2. és 3. A moselfrank és rajnafrank nyelvtér néhány jellegzetes határvonala
türingiai és több frank és alemann nyj.-ban is, de a d. nyj.-ban e jelenség bizonyára rajnai eredetű. 42 A magánbangzórendszer sajátságainak kiegészítéseként még néhány szónak a sajátos magánhangzóit kell szóvá tennünk. Ilyen pl. a „wo" kérdőszónak a hangja, amely a d. nyj.-ban -ü- :bü? „wo?" Wrede tanúsága szerint ma a wo>mu hahgfejlődés Lotaringiában, a Nied-től keletre, továbbá a Nahe folyó és a Hunsrück táján, a Saar és a Mosel vidékén egészen Cochemig és északon az Eifelig terjed, de előfordul az Elba vidékén az ú. n. Slawenwinkel-ben is. 48 Körülbelül erre a vidékre, de inkább ettől keletre visz az „auf" szónak, — amely a d. nyj.-ában o/-nak hangzik, — az o hangja, amelyből persze csak az opjof-vonaltól délre eső terület jöhet számításba. A Rajna vidékén találtuk meg továbbá a -cht előtti magánhangzó megnyújtását, amely a d. nyj.-ban ugyan nem általános, de megvan a köv. szókban: nöcht „Nacht", gedacht „gedacht", gebracht recht „recht", siecht „schlecht", kriecht „Knecht". 44 Ez a jelenség már a középalnémetben és Hollandiában is kimutatható, előfordul az alsó Rajna mentén is és megvan a fsz.-ben is, 45 ahol a cht előtt megnyúlik a kfn. ë és e> çe. A „gedacht" és „gebracht" szókban ősgermán pótnyujtás jtErsatzdehnung) van, amely az -anh>âh fejlődésre vezethető vissza: *thanta>dâhta „dachte", *branhta>brâhta „brachte" 1 , ősnémet a, amely -an-ból fejlődött h előtt, alfrank területen már igen régi időben 42 Frings, Rheinische Sprachgeschichte 33. 1. „Der Rheinländer stößt das Endungs -e ab, der Westf ale behält es". R. Martin (i. m. 107. §) „Alle unbetonten Vokale des Althochdeutschen, die im absoluten Auslaut standen, sind ganz geschwunden." Bell a gel, 170. 1., Reis, 60. 1. 43 W r e d e, Anz. f. d. A. XXI., 157. 1. 44 Frings, Rheinische Sprachgeschichte 39. I. Gréb, 83. §.
