Dr. Lux Gyula: Nyelvi adatok a délszepesi és dobsinai német nép településtörténetéhez (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 32., Rudabánya, 2004)
TÉRKÉPEK - 2. és 3. A moselfrank és rajnafrank nyelvtér néhány jellegzetes határvonala
nyj- diftongizáló, a d.-t pedig azon sajátsága miatt, hogy a nygerm. diftongusokat (ai>ë, au>ö) monoftongizálja monojHongizáló nyj.-nak nevezik. 88 Tekintettel arra, hogy a d. és a szff. mássalhangzórendszer csaknem teljesen megegyezik, a rokonság tehát e réven kétségtelen, vizsgálat tárgyává kellene tenni, hogy mi az oka a magánhangzórendszer közti különbségnek. G r é b n e k 39 és Schwarznak 40 az a nézete, hogy a d. nyj. magánhangzói, amelyeknek a szff.-ön diftongus felel meg, a régebbi állapotot tartották meg, a d. nyj. tehát még akkor vált ki a szff. nyj-ból, amikor az még szintén raonoftongizáló nyj. volt. A viszony a d. és szff. nyj. között kb. az, mint amilyen egyes sziléziai monoftongizáló és diftongizáló nyj.-ok között fennáll. 41 A d. és a szff. nyj.-ai magánhangzórendszerének a különbsége tehát megmagyarázható; a szff.-ön a diftongizálás később, valószínűleg későbbi telepesek nyelvi hatása alatt állt be. A magánhangzó jelenségek között fontos szerepe van a régi szóvégi magánhangzóknak is. A d. nyj.-ban valamennyi ófn. hangsúlytalan magánhangzó kiesett, amely teljesen a szó végén állt, pl. sot „schade", gvröt „gerade", frï „frühe", paeno „beinahe", ich gep „ich gebe", hrek „Brücke" stb. Ez a jelenség nem csupán a rajnai nyj.-ok jeDemzője, mert megvan egyes délbajor (Karintia, Eisachtal, Pustertal, Iseltal, Dráva völgye), néhány dél38 Az északszepesi nyj.-ok közt is van azonban monoftongizáló. Az északszepesi nyj.-okat u. i. három csoportba szokták osztani: 1. a szepesi felföldi, 2. a szepesi lapályi (Sörkút: Bierbronn-, Busóc: Bauschendorf- és Majorka: Meierhöféntől északra) és 3. a Komlóskert: Hopgarten körüli nyj.-ok. Ez utóbbi szintén monoftongizáló nyj. Lsd. Gréb, Zipser Volkskunde. Késmárk und Reichenberg 1932. 74 kk. 1. 39 I. m. 90. 1. „Der Vokalismus der Dobschauer Mundart darf also in vieler Beziehung gleichsam als erstarrter alter Lautstand des Oberzipserischen betrachtet werden." i0 Sdd. Sprr. 312. 41 Gréb, Zips. Vkde, 91. 1.
