Dr. Lux Gyula: Nyelvi adatok a délszepesi és dobsinai német nép településtörténetéhez (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 32., Rudabánya, 2004)
TÉRKÉPEK - 2. és 3. A moselfrank és rajnafrank nyelvtér néhány jellegzetes határvonala
aíírank-hollandi, részben a hessení-westfáliai területre vezettek. A hangsúlyról tett megállapításaink tehát megerősítést nyernek a hangtörténet részéről. Elvisznek persze keletközépnémet területre is, de csak olyanra, ahol rajnai-flandriai település kimutatható. Az összehasonlítást tovább is kellene vezetnünk és az elválasztó jelenségekre is ki kellene térnünk. Ez azonban hely hiányában itt nem lehetséges. Egy jelenségre azonban még ki kell térnem, egy látszólagos rendellenességre, amely azonban nemcsak a d., hanem az alsórajnai és ripuari nyj.-okban épúgy megtalálható (mint az erd. nyj.-okban. Fentebb tárgyaltuk, hogy az r előtt álló magánhangzók diftongizálódnak. Ettől azonban néhány szó eltér. A nygerm. ë hangból a d. hangrendszerben ea fejlődött, kivéve a har „Herr", haris „Herz", sparn „sperren", ban „werden", -park „Berg" (csak összetett hegynevekben) stb. szókban. Érdekes jelenség, hogy ezt a hangtörést megtaláljuk kb. ugyanazoknál a szóknál az említett nyj.-okban is 33 és az erd. szász (beszt.) nyj. és a vele rokon luxemburgiban is (Klein, i. m. 2. § Ib, jegyzet). A mosel- és rajnavidéki nyj.-okban ez különben már a 12. században kimutatható. De megtaláljuk rechtfertigt, yon diesem Gesichtspunkt aus eine Grenze der beiden Mundarten zu bestimmen. Die scharfe Quantitäts, und Qualitätsgrenze des Stammesvocals im Part, praet. gesnet: gesnit ... ist sicherlich für sich allein schon eine bedeutungsvolle Quantitätsgrenze, ... und ferner beginnt von hier an nach Westen zu das Prinzip der Dehnung rasch und ständig an Geltung zu gewinnen.") A dasldat vonal azonban nem esik mindenütt össze a magánhangzónyujtás (rövidülés vonalával), egyik belenyúlik a másikba. A d. magánhangzórendszer egyes jelenségei is mélyen belenyúlnak a moselfrank területbe. Mint fontos mozzanatot azonban azt kell itt leszögeznünk, hogy nem a mássalhangzók, hanem a magánhangzók különböztetik meg jellegzetesen a két nyj.-t. "Frings, DDG. V. 24. §, Neu se, DDG. VIII. 33. § r Hanenberg, DDG. VIII. 32. §. Leih en er DDG. II. 81. §.
