Dr. Lux Gyula: Nyelvi adatok a délszepesi és dobsinai német nép településtörténetéhez (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 32., Rudabánya, 2004)
TÉRKÉPEK - 2. és 3. A moselfrank és rajnafrank nyelvtér néhány jellegzetes határvonala
ban, Hessenben és a Moselvidéken is. 30 Ugyanezt a fejlődést azonban megtaláljuk a d. és az erd. szászban is. A fenti történeti fejlődés szerint nem valószínű, hogy az ei, au, eu diftongusokat már az őshazából hozták volna magukkal, mert hiszen ez a fejlődés az őshaza területére elég későn jutott el. Miután ez a dift. azonban megtalálható a szepesi és az erdélyi, de a rajnamoselfrk. nyj.-okban is, a középkorban az őshaza területén még nem volt ismeretes, fel kell tételeznünk, hogy ezek a diftongusok közös alapon mindezekben a nyelvjárásokban önállóan fejlődtek ki. 31 Ez nyelvtörténeti szempontból is igen nevezetes jelenség, mert igazolja, hogy bizonyos hangfejlődés a törzsterülettől elszakadva is hasonló fejlődést mutathat. Végigtekintve most a magánhangzórendszerről megállapított tényeken, azt látjuk, hogy a hangmegfelelések kivétel nélkül a rajna-moselfrank, 32 részben pedig az 30 B e h a g h e l 5 , 278. §. és K. Wagner, Deutschen Sprachlandschaften 36. kk. 1. 31 W a g n e r, i. m. 36., B. C a p e s i u s, Die Vertreter des alten î, û ü, Archiv d. Ver. f. siebb. Landeskde. 38. k. (1912) 317. 1. és A. S c h e i n e r, Die Mundart der Sachsen von Hermannstadt, Archiv d. V. f. sbb. Lkde N..F- 41. k. (1928) 661. 1. 32 A moselfrank nyj. legfontosabb ismertetőjelének tekintik, hogy das, was helyett daí, wat szókat használ, amint az különben az erdélyi nyj.-ok egyik jellemző ismertetője is. A mosel- és a rajnafrank nyj.-oknak azonban nem ez a legfontosabb megkülönböztetője, hanem a magánhangzó mennyiségi változása. R. Martin (i. m. 257. §) megállapítja, hogy a két nyj. között sokkal jellegzetesebb különbség az, hogy a moselfrank a magánhangzókat megnyújtja, míg a rajnafrank a rövid magánhangzókat kedveli. „Ganz auffallend wird im Westen (des behandelten Gebietes) und Norden die Länge bevorzugt auch in Fällen, in denen im Osten (also zwischen östl. Soonwald und Nahe) durchgängig die Kürze herrscht... Wenn der Unterschied der Vokalquantität in den zahlreichen oben genannten Fällen die charakteristische Verschiedenheit beider Mundarten darstellt, so ist es auch ge-
