Dr. Lux Gyula: Nyelvi adatok a délszepesi és dobsinai német nép településtörténetéhez (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 32., Rudabánya, 2004)

TÉRKÉPEK - 2. és 3. A moselfrank és rajnafrank nyelvtér néhány jellegzetes határvonala

ban, Hessenben és a Moselvidéken is. 30 Ugyanezt a fej­lődést azonban megtaláljuk a d. és az erd. szászban is. A fenti történeti fejlődés szerint nem valószínű, hogy az ei, au, eu diftongusokat már az őshazából hozták volna magukkal, mert hiszen ez a fejlődés az őshaza terü­letére elég későn jutott el. Miután ez a dift. azonban megtalálható a szepesi és az erdélyi, de a rajna­moselfrk. nyj.-okban is, a középkorban az őshaza terü­letén még nem volt ismeretes, fel kell tételeznünk, hogy ezek a diftongusok közös alapon mindezekben a nyelv­járásokban önállóan fejlődtek ki. 31 Ez nyelvtörténeti szempontból is igen nevezetes jelenség, mert igazolja, hogy bizonyos hangfejlődés a törzsterülettől elszakadva is hasonló fejlődést mutathat. Végigtekintve most a magánhangzórendszerről meg­állapított tényeken, azt látjuk, hogy a hangmegfelelések kivétel nélkül a rajna-moselfrank, 32 részben pedig az 30 B e h a g h e l 5 , 278. §. és K. Wagner, Deutschen Sprach­landschaften 36. kk. 1. 31 W a g n e r, i. m. 36., B. C a p e s i u s, Die Vertreter des alten î, û ü, Archiv d. Ver. f. siebb. Landeskde. 38. k. (1912) 317. 1. és A. S c h e i n e r, Die Mundart der Sachsen von Hermann­stadt, Archiv d. V. f. sbb. Lkde N..F- 41. k. (1928) 661. 1. 32 A moselfrank nyj. legfontosabb ismertetőjelének tekintik, hogy das, was helyett daí, wat szókat használ, amint az különben az erdélyi nyj.-ok egyik jellemző ismertetője is. A mosel- és a rajnafrank nyj.-oknak azonban nem ez a legfontosabb megkülön­böztetője, hanem a magánhangzó mennyiségi változása. R. Mar­tin (i. m. 257. §) megállapítja, hogy a két nyj. között sokkal jellegzetesebb különbség az, hogy a moselfrank a magánhangzó­kat megnyújtja, míg a rajnafrank a rövid magánhangzókat ked­veli. „Ganz auffallend wird im Westen (des behandelten Gebie­tes) und Norden die Länge bevorzugt auch in Fällen, in denen im Osten (also zwischen östl. Soonwald und Nahe) durchgängig die Kürze herrscht... Wenn der Unterschied der Vokalquantität in den zahlreichen oben genannten Fällen die charakteristische Verschiedenheit beider Mundarten darstellt, so ist es auch ge-

Next

/
Thumbnails
Contents