Dr. Lux Gyula: Nyelvi adatok a délszepesi és dobsinai német nép településtörténetéhez (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 32., Rudabánya, 2004)

TÉRKÉPEK - 2. és 3. A moselfrank és rajnafrank nyelvtér néhány jellegzetes határvonala

zók sajátos hangsúlyának is van ebben szerepe, mint erre már Wrede is rámutatott.

20b De úgy lehet, hogy e sajátos hangsúly bizonyos hangkapcsolatok következménye, mint ahogy R a m i s c h véli, aki a Ruhr vidékén, a Mühlheim és Wermelskirchen között lévő nyj.-okban úgy találja, hogy az -ant, -ont, -eni, -alt, -olt, -elt, -amp, -omp, -emp hangkapcsolatok diftongizálást, másutt (Geldern táján) viszont rajnai hangsúlyt idéztek elő.

21 A d. nyj.-ban ez a jelenség azonban csak magánhangzó + r hangkapcsolatokra terjedt ki, mint a rajna-moselfrk. nyj.-okban. A d. nyj.-nak azonban nemcsak ezek a diftongusok a jellemző hangjai. Mint már fent jeleztük, megtalálhatjuk csaknem az egész magánhangzórendszernek a mását a rajna-moselfrk nyj.-okban, sőt még a hollandiai nyj.-okban is részben. Ilyen hangfejlődés pl. a nygerm. ai (>ófn. ei, ë és ufn. ee, ei), amelyeknek a d. nyj.-ban hosszú ë és a nygerm. au (ófn. ou, ö és ufn. ö, au), amelynek a d. nyj.-ban hosszú ö felel meg.

22 De ez a hangfejlődés jellemző tulajdonsága az összes rajnai és flandriai nyj.-oknak, valamint mindazoknak a nyj.-oknak, amelyekben alsórajnai és flandriai telepesek kimutathatók, tehát a hesseni, kelet-türingiai, a Saaletól keletre eső területen, Északcsehországban és az erdélyi szász nyj.-okban.3 A d. és a nyugati alnémet nyj.-ok közti hasonlóságot tetézi még az a körülmény, hogy itt is mint ott, összeesett az ófn. ei és ë, valamint az ófn. ou és ö

24 azzal a megjegyzéssel, hogy az ei és 2

°k Zeitschr. f. d. A. 39, 257. 1. 1 R a m i s c h, i. m. 14. 1. 22 M r á z Gusztáv, A dobsinai német nyelvjárás. Budapest 1909. 106, 108. §§. 23 E. Schwarz Sdd. Sprr. 271. 1. H. Klein, i. m. 61, 64. §§, Münch, i. m. 53, 54. §§, F r i n g s, i. m. 70, 74. §§, Leinener, i. m. 76, 78. §§. 24 Behaghel, i. m. 284,2 és 255,5 §§.