Dr. Lux Gyula: Nyelvi adatok a délszepesi és dobsinai német nép településtörténetéhez (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 32., Rudabánya, 2004)

4. A gründler nyelvjárások egyező és különböző, sajátságai

Megbízható nyelvemlékek hiányában tehát csak a mai nyelv állapotából kell megállapítanunk a nyelvfejlődés törvényszerűségét és ennek alapján a nyelvjárások és viselőik eredetét. 4. A grundier nyelvjárások egyező és különböző sajátságai. Már fentebb említettük, hogy a gr. nyelv járásterület nem egységes; a sok egyező sajátság mellett vannak eltérő tulajdonságok is, amelyeket okvetlenül meg kell ismernünk, mielőtt továbbhaladnánk következtető munkánkban. A legfontosabbakra már csak azért is rá kell mutatnunk, hogy a későbbiek során ne kelljen valamennyi sajátosságára rámutatni, mert ez egyfelől igen sok helyet foglalna el, másfelől meg zavarná az áttekintést. Felesleges ismétlések elkerülése végett tehát a későbbiekben főleg dobsinai példákra fogunk hivatkozni, mert a d. nyj. őrizte meg a legtöbb régies sajátságot, abban találhatók meg az ófn. nyelvre emlékeztető hangtani sajátságok, s ez tekinthető a felső szepesi nyj. magánhangzórendszere ősi alakjának, amint azt G r é b Gyula, Zipser Volkskunde 90. és E. Schwarz, Sudetendeutsche Sprachräume 312. lapján kimutatták. Lássuk mindenekelőtt azokat a sajátságokat, amelyek valamennyi nyj.-ban meglelhetők. Valamennyiben a szó elején álló kfn. ro- helyett b- áll: boam „warm", baep „Weib". A szóban lévő -ro- azonban már különbözőképen fejlődött, mert a dobs, kivételével valamenynyiben a szókezdő s-, ts- és k- után is -b- áll -TV- helyett, pl. sbants, d. svonts „Schwanz", isbeak, d. tsveak „Zwerg", kbeln, d. kveln „qwellen", sőt a mec.-ben még magánhangzók közt is: ebek „ewig". Hasonló jelenséget találunk a németprónai nyj.-ban is. Egy másik közös vonás a magánhangzók diftongi-