Dr. Lux Gyula: Nyelvi adatok a délszepesi és dobsinai német nép településtörténetéhez (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 32., Rudabánya, 2004)

3. Nyelvtörténeti adatok

nyelvterület lehetett, amelybe az északról leozönlő tótok betelepedtek és lassan eltótosították az egész vidéket. Hogy számos ma teljesen tót község valamikor német volt, azt igazolják a német dűlőnevek, amelyek még ma is igen sok helyen megvannak, mint pl. Matzhibli, Sajba, Rigli, stb. Van még egy nyelvemlékünk a 19. század elejéről, amely állítólag a dobsinai német nyelvjárást mutatná be. Ez Ladislaus Bartholomaeides, Comitatus Gömöriensis notitia historico geographico-statistika. Leutschoviae (1805—1808 c. mű 136. lapján van.) Ebben Bartholomaeides két dobsinai ember beszélgetését közli dobsinai nyelven. Tagadhatatlan, hogy helyenként ráismerünk a dobsinai dialektusra, de vannak benne olyan hangjelenségek, amelyek a mai dobs, nyelvben nincsenek. Mivel Bartholomaeides szintén ochtinai pap volt, nincs kizárva, hogy ő még ismerte a csetnekiochtinai német nyelvet, s mivel az nagyon hasonló volt a dobsinaihoz, belekevert olyan szókat, amelyek a dobsinaiban aligha voltak a 19. század elején. így pl. az ő szövegében találhatók ezek a szók: geäst „gehst", Bear g „Berg", orbeiten „arbeiten", barum? „warum?". Ezek a szók azonban Dobsinán így hangzanak: gesí, peak, oabrtn, forbös. A m agánhangzó jelenségek a dobsinaiban annyira jellegzetesek és régiek, hogy nem tételezhető fel, hogy száz évvel ezelőtt úgy hangzottak volna mint Bartholomaeidesnél. Pedig ez a szöveg mint a dobs, nyelv régi szövegmutatványa már sok helyen szerepel. Megtaláljuk Csaplovics, Die Deutschen ín Ungarn. Spiegel 1842. No. 12., 101. — Firmenich, Germaniens Völkerstimmen. 1854. 628. — S c h r ö e r, Wiener Sitzungsberichte 27. köt. (1858) 225. 1. —- Lám Frigyes, A Szepesség. Emlékkönyv a „Szepesi Egyesület Budapesten 50. évfordulójára. Bp. 1926. 140. A fentiek alapján azonban ezt a szöveget hi teles dobs, riyelvemlékri

ek nem tekinthetjük..