Dr. Lux Gyula: Nyelvi adatok a délszepesi és dobsinai német nép településtörténetéhez (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 32., Rudabánya, 2004)

2. Településtörténeti adatok

még akkor sem volna semmiféle értelme, ha a kérdéses nyj.-oknak valamennyi jelenségét hasonlítanánk össze. Az összehasonlítás másik alapja a szókészlet. A régebbi nyelvtudományi felfogás az összehasonlításnál a szókészletnek nem tulajdonított különösebb fontosságot. Az újabb vizsgálatok azonban éppen a keletközépnémet (kkn.) nyj.-okban előforduló flamand szók alapján arra a fontos megállapításra vezettek, hogy a szóknak sok esetben nagyobb és döntőbb bizonyító erejük van mint a hangoknak, mert az ú. n. maradékszók (Restwörter, Reliktwörter) két nép közös eredetét jobban bizonyítják mint a hangjelenségek.* 2. Településtörténeti adatok. E helyen az oklevelek alapján nyugvó településtörténetet nem óhajtok adni. Utalok Fekete Nagy Antal idézett nagy művére, amelyben a Szepes megye területén fekvő helységek okleveleken alapuló településtörténete részletesen fel van dolgozva. Itt csak a legfontosabb adatokat említem meg, amelyek e munka keretébe tartoznak. Már fentebb említettem, hogy Délszepesben német telepesek már a 12. században éltek. Ha egy pillantást vetünk Fekete Nagy művének településtörténeti térképére, ill. annak fedőlapjára, azt látjuk, hogy a gründler településnek a gócpontja Göllnicbánya volt. Göllnicbánya királyi adományozás folytán igen nagy területet kapott. Ebből a városból indultak el azok a telepesek, akik a hozzája tartozó területen a következő városokat, falvakat létesítették: Kuncfalva (1325 előtt), Prakfalva (1362 e.), Szlovinka (1368 e.), Szepesremete (1243 e.), Svedlér (1255 e.), Szomolnok (a 13. században), Krompach (1282 e.), Abucuk (1368 e.), Zakárfalva (1368 e.), Jekelfalva (1282 e.), "Wagner, i. m.