Dr. Lux Gyula: Nyelvi adatok a délszepesi és dobsinai német nép településtörténetéhez (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 32., Rudabánya, 2004)
TÉRKÉPEK - 7. Németnyelvű összefoglalás
német nyelvi, majd általános tanfelügyelő, a nyári német nyelvű tanítói továbbképző tanfolyamok vezetője stb.) Mindeközben gazdag irodalmi munkásságot folytatott: nyelvtanokat, szakkönyveket adott közre, továbbá számos ismeretterjesztő, módszertani, nyelvészeti cikket és tanulmányt, recenziót publikált (Család és Iskola, Magyar Tanítóképző, Polgáriskolai Tanáregyesületi Közlöny, Magyar Pedagógia, Néptanítók Lapja, Katholikns Iskola, Századok stb.). 1933-ban a szegedi egyetemen doktori címet szerzett. 1940-től tanügyi főtanácsosként az általa szervezett Magyar Királyi Állami Németnyelvű Tanítóképző Líceum igazgatója. Innen vonult nyugdíjba 1944. szeptember 1én. 1957-ben hunyt el Budapesten, 73 éves korában. Napjainkban sajnálatos módon már csak a legszűkebb szakmai körökben tartják számon a nevét és életművét. Megismertük a pedagógus, az oktatásszervező és a nyelvész Lux Gyulát - de volt egy olyan vonulata is fáradhatatlan munkálkodásának, amelyről eddig nem esett szó. Ifjú korától élete végéig nagy szeretettel, sokoldalúsággal és szakértelemmel kutatta kedves városa, Dobsina (amely nem csak polgáris diákéveinek színtere volt, hanem apai ágon a családi kötelékek is ide fűzték; édesanyja Szepesremetéről származott), valamint népe, a gömöri és a dél-szepesi németség eredetét, múltját. E témákban született tanulmányai és könyvei máig alapvető jelentőségűek. Többségük még 1945 előtt látott napvilágot, de két legfontosabb munkája, amelyek nevét a német nemzetiségi kutatás terén Európa-szerte ismertté tették, már csak halála után, külföldön kerülhetett sajtó alá. Dobsina és a Szepesség déli részének német telepesei az ottani gazdag érctelepek kiaknázása céljából bányászokként kerültek hozzánk valamikor a középkorban. Szülőföldjükről magukkal hozták és új hazájukban meghonosították sok nemzedéken át kikristályosodott szakmai tudásukat, miközben hűséggel őrizték az idők folyamán sajátos változásokat mutató anyanyelvüket, ősi szokásaikat és hiedelmeiket. Lux Gyulának a nevezett városra és területre vonatkozó honismereti munkássága ezért a